Pszichoszociális fejlődés
Az énfejlődés folyamata. Az éntudat és énkép fogalma, alakulásukat befolyásoló tényezők. Önismeret, önértékelés, én- ideál. Pszichoszociális fejlődésmenet (Erikson)
Az „én” fogalma:
- A pszichés alkalmazkodó funkciók strukturált egysége
- A személyiség valamilyen integráló centruma, amelynek egyéni verete van
- Önmagunkról való tapasztalatoknak, ismereteknek a rendszere: a testünkről, képességeinkről, élményeinkről megőrzött tudás
I. AZ ÉNFEJLŐDÉS FOLYAMATA
1. „ Én” és a „ másik” különválásának a folyamata
- a csecsemő számára nincs „ én” és „nem- én”
- lassanként feldereng benne, hogy ő maga az, aki a kezét vagy a lábát felemeli
- ez a folyamat két fonalon halad:
a) test- séma: belső vázlatot alakít ki saját testéről, mozgásáról
b) társas történések: a személyiség felfedezése egy másik ember segítségével történik. Az én- élmény a másik ember közvetítésével éli meg.
- Az „énről” és a „másikról” való tudás nagyjából egyszerre alakul ki: csak akkor tudhatom, hogy én vagyok, ha tudom, hogy van másik
2. Éntudat kialakulása
- A gyerek spontán módon aktivitást végez és ezzel változást idéz elő a környezetben- ezt a jelenség többszöri megismétlésével igyekszik emlékezetebe vésni, rögzíteni; A spontán aktivitással előidézett környezeti változás önjutalmazó jellegű.
- A viselkedés következményei célképzetté válhatnak, és ennek eredményeként szándékossá lehet a kezdetben véletlen viselkedés
átéli:
- ő maga is képes viselkedését, helyzetét alakítani
- mind a környezete, mind önmaga helyzetének és állapotának meghatározásában hatékony lehet
- kompetenciamotívum: önmaga hatékonyságának átélése képezi a környezeti változást előidéző aktivitás motivációs bázisát. Ez jellegzetesen emberi sajátosság.
- Az éntudat kialakulásának állomásai:
- fokozatosan megtanulja önmagát elkülöníteni a környezettől
- eltérő mennyiségű, minőségű tapasztalatot kap önmaga hatékonyságáról ( a kompetenciaigény kialakulásában nagy szerepe van a szülői attitűdnek ). Két formája:
a) segítő szülők- a dolgok elsősorban tőle függenek- belső kontrollos ( képes a környezetét alakítani ) – TEHETED ( pozitív kompetenciakésztetés )- az önbizalom és az önértékelés erősödése- pozitív énkép- belső kontrollra irányultság ( belső irányítottság )- a felelősség vállalása- őnállóság- ÉNERŐS EMBER
b) büntető szülők- a dolgok nem tőle függnek- külső kontrollos ( az események nem rajta múlnak )- NEM TEHETED ( negatív kompetenciakésztetés- az önbizalom és az önértékelés gyöngülése- negatív énkép- külső konrollra írányultság ( külső írányítottság )- a felelősség áthárítása- függőség- ÉNGYENGE EMBER
3. Az éntudat alakulásának a megnyilvánul
- önállóságra törekvés
- akaratnyilvánítás
- dac
- a saját név ismerete
- az „ enyém” névmás használata
- az „ én” személyes névmás használata
- a nemi hovatartozás tudata
II. AZ ÉNTUDAT ÉS AZ ÉNKÉP FOGALMA, ALKULÁSUKAT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK
1. Éntudat
- a saját személyiség tudata
- segítségével képes az ember önmagát másoktól, a környezetétől elhatárolni
- 2,5- 3 éves kor körül alakul ki
- fokozatosan alakul
- szocializáció feltételeként funkcionál
- az én előbb érzékeli, majd tudati szinten válik külön a környezetéban élőktöl
- az „ én”, „ enyém”, „ nekem” fogalmak tudatosodása
- eltűnik az E/3. beszéd
2 Énkép
- azoknak a személyiségvonásoknak az összessége, amelyeket az egyén önmagának tulajdonít
- kialakulása hosszú tanulási folyamat eredménye
- az egymást követő életkori szakaszok során minőségi változásokon megy át
- az „én” és a „ nem én” megkülönböztetésével veszi kezdetét
- meghatározó szerepe van:
- testrészek felfedezésének
- testrész, saját személy megnevezése
- éntudat
- szerepjáték
- kommunikálás
- utánzás
- értelmi műveletek kifejlődése
- nemi jellegek
- fokozatosan bontakozik ki
- befolyásolja az egyéni megnyílvánulásokat
- szociális visszajelzések alapján bontakozik ki
- tudatos és tudattalan elemekből álló képződmény ( tudattalan elemek = azok a személyiségvonások, amelyekről nincs tudomása )
- • minél reálisabb és teljesebb az énkép, annál kevesebb benne a tudattalan elem
- magába foglalja a testünkről, alkatunkról, fizikai tulajdonságainkról, képességeinkről, szexuális jellemzőinkről szerzett ismereteket
- tartalmazza:
- a szellemi kapacitást
- a tudást
- a képességet
- az erkölcsi és egyéb normákat
• 3 oldaláról beszélhetünk:
1. testképről
2. kognitív képről
3. szociális képről
III. ÖNISMERET, ÖNÉRTÉKELÉS, ÉN- IDEÁL
1. Önismeret
- az emberi élet „ élhetőségének” fontos eszköze
- az embernek áttekintése van saját személyének összetevőiről, határairól és lehetőségeiről
- betekintése van viselkedésének mozgatórugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe
- helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását
- „ Ki vagyok én?”; „ Milyen vagyok?” kérdések
- adottságaim, képességeim, céljaim ismerete
- hogyan felelek meg a követelményeknek
- társadalmi szerepekben milyen vagyok
2. Önértékelés
- az egyéni megnyílvánulásokra, teljesítményekre, személyes tulajdonságok alakulására törénő, tudatos odafigyelés
- ezek folyamatos szembesítése a társadalmi elvárásokkal, környezet visszajelzéseivel, én- ideállal
- énünk és én- ideálunk határozza meg
- „ én” – „én- ideál” távolság:
kicsi: szélsőségesen pozitív önértékelés, tökéletesnek érzi magát
nagy: negatív önértékelés, reménytelennek érzi magát
közepes: hatékony, cselekvésre motiváló
3.Én- ideál
- Az énkép nam tölthetné be funkcióját,ha nem rendelkezne megfelelő viszonyítási alappal = én- ideál
IV. PSZICHOSZOCIÁLIS FEJLŐDÉSMENET
- Erikson nevéhez fűződik
- minden egyes szakaszben van egy konfliktushelyzet
- krízis- megoldáshelyzetet jelent- magával hozza annak lehetőségét, hogy a fejlődés elakadjon
- Erikson Freud tanítványa volt- tovább ment Freud elméletétől, egész életet vizsgálta nem csak a serdülőkorig
- Fejlődésmenetét stádiumokra, szintekre bontotta:
1. stádium: orális ( szenzoros) szakasz
- bizalom- bizalmatlanság
- első életév
- vagy kialakul az ősbizalom vagy bizalmatlan lesz
- a szájába vesz mindent
- „ elég jó anya”- képes azt az állapotot sugallni a gyereknek, hogy minden rendben van
2. stádium: anális ( testi ) fázis
- autonómia- kétely
- kisgyermekkor kb. 3 életévig
- „ elengedni”- az önuralom megszerzéséhez juthatunk
- nem akar függetlenedni a szülőtől
- az „ akarást” nem szabad tiltani, hagyni kell, hogy a személyisége fejlődjön ( „ Az vagyok, amit csinálni akarok” )
3. stádium: helyváltoztató ( genitális, lokomociós ) szakasz
- kezdeményezés- bűntudat
- 3- 4. életév
- birtokba akrja venni a gyermek a környezetét; „ én képes vagyok megtenni”
- ebben az időszakban képes utánajárni dolgoknak- és ezt akarja is
- játéktevékenység válik fontossá- szerepjáték
- „ az vagyok, aminek eltudom magam képzelni”
- tervez és megvalósít- kezdeményezés
4. stádium: látencia időszaka
- teljesítmény- kisebbrendűség
5. életévtől a pubertásig
- tevékenység = létrehozás, megalkotás; „ együtt hozzuk létre”- nyit a kortársak felé
- „ az vagyok, amit megtanulok”
- azzal próbál elismerést szerezni ha tud valamit
- tanulni és teljesíteni akar
6. stádium: serdülőkor
- identitás- szerepkonfúzió
- az identitását az éntudatát próbálja létrehozni
- szerep diffúzió( nem tudom mi vagyok a sok szerepem közül )
- ismét felélénkülnek az önállósági törekvések- a szülővel szemben
- csoporthoz való tartozás kezdetben nagyon fontos, de közben a saját „ én”- jét kell megtalálnia
- „ Ki vagyok én?” egyik percben felnőtt, másik percben gyerek
7. stádium: korai felnőttkor, ifjúkor
- intimitás- izoláció
- 18- 25 éves korig
- képesek vagyunk-e feloldódni egy másik emberrel, anélkül, hogy közben a saját énünket elveszítenénk
- képesek vagyunk-e tartós intim kapcsolat fenntartására
- ha partnert vált, fél, hogy lesz-e másik
8. stádium: felnőttkor
- alkotóképesség- stagnálás
- felelősségvállalás az utódokkal szemben- képes vagyok létrehozni; vagy negatív ( stagnálás ) „ itt a vége”
8. stádium: időskor
- integritás- kétségbeesés
- „ volt értelme az életemnek” , s kétségbeesés, a halálfélelem, hogy mennyi mindent nem valósítottam meg
(Forrás: Internet)