1. Depresszió Milyen írásjelek utalnak a depresszióra? Magányos, elzárja magát, de nem akar egyedül élni
Gyakorta öngyilkos, szomatikus kísérő tünetek is lehetnek. A betegség hajlamosít az önelhagyásra a felelősségtől való félelemre. Az írás magán hordozza az iskolázottság életkor, gyakorlás betegség nyomait ezeket figyelni kell. A szorongás feszültség jelei a közepesen kötött írásban is láthatók nemcsak a kötöttebb írásnál.
Írásban. A szöveg elhelyezése felső margó és lapszél irányába történik. –- lapszél és szöveg kezdete között alig van üres hely-emelkedő sorirány lehet-aláírás középre vagy jobbra--írástömb baloldali felsőtéren van- süllyedő sorok is lehetnek ilyenkor az aláírás baloldalra kerül (önelhagyás, kilátástalanság, önpusztítás jele.-- zsúfolt íráskép, annak ellenére , hogy a sortávok a leírt betűméretéhez nagyok (távolságtartás, beilleszkedés hiánya)—vonalvezetés egyhangú , érzelemnélküli—nincs ritmusa dinamikájú—lassú írássebesség.
2. Szkizofrénia:mint egységes betegség nem létezik hanem több felszíni tulajdonságában hasonló az elmebetegséghez.--nem hagy margót vagy keskenyet.--Felső lapszéltől indít kevés , keskeny helyet hagy ki--bal és jobb margó lapszéltől folyamatosan ír--Sorírány változó emelkedő és süllyedő sorok, szélsőséges irányokat használ--Sorok távolsága nagy a betűmérethez képest,--betűméret változó,--változó betűformák,--átírás, betűmázolás, feldarabolt betűk-- középső zóna uralkodó a gyakorlat és a hétköznapi érzelmi életet szimbolizálja a betűméret itt rendkívül változó. --Erős , durva átírás, áthúzás,
3. Milyen írásjelek utalhatnak szorongásra? A félelem lelkiállapot, rossz dolog bekövetkeztétől való tartás, meglévő kellemetlen élmény alapján. (Pl, orvos, kutya, sötét) Reakció: csendes vagy szóval, tettel bántja a gyengébbet , levezeti rajta frusztrációját. OKA: 1 Ha sok mindentől fél, lassan nem lesz tárgya a félelmének, mindentől fél kialakul a szorongás.. Megnő a arousal szint , mely visszahúzódásra, menekülésre készteti. A tartósan fennálló helyzetektől nem lehet menekülni. 2. idegrendszeri betegség. A szorongó személy előre fél a kudarctól, bizonytalan, önértékelése kicsi, támaszt keres, labilis, csökken a teljesítő képessége, óvatos, bizalmatlan, jó képességek mellett sem akar vezető lenni.
Írásban: alacsonyabb kisebb méretű oválok--nagyon pici margók-- kicsi másodlagos szélességek, mintha mindkét oldalon összeszorítanák a szavakat. Jelek a kötött és kötetlen írásban is láthatók.
Csökkent önértékelés:az önbizalmat befolyásolja, mekkorának tartja magát mások szemének tükrében. Írásban : középzóna magassága kisebb a St-nél 1-1.5 mm , jelzi az összement EGO a félelem szorongás miatt nem tud kiteljesedni. Alulteljesít az Én. -kép betűk szűkek, elsődleges szélesség kicsi.
Szorongás egyik formája: Függőségi szorongás: Gyerek vágyakozása a szülői elismerésre.
Írásban: St-nél kisebb kötővonalak, ráírja egyik betűt a másikra a szoros összetartozás igényének egyik jele .Keskeny bal margó félelem diktálta óvatosság, nehezen feloldódás, kisméretű jobb margóban a támaszkeresés jele. Szűk alsó margó gondolatok megtörésétől való félelem , hogy nem tudja teljesíteni amit tudna. Kicsi felső margó címzetthez való jó vagy (vágyat) viszonyt jelzi. Félelem sokszor dacot vált: ez a betűknél, kötővonalaknál szögesedést , a folyamat megszakad új irányt vesz , mert nem képes a harmonikus folytatásra.
4. Milyen írásjelek jelenhetnek meg 10 -12 éves korban?
Oválok révén látható az önértékelése, én-érzete látható, a szellemi ösztönkésztetései láthatók a zónák arányain, önkontrolja az ékezeteken Az általa kijelölt határokat képes- e betartani vagy nem. Norma és szabálykövető vagy anélküli viselkedése nyilvánul meg írásában . 5-6 oszt nem sokat változik az írás.
5.13 serdülőkor előtérbe kerülnek a tudatalatti szimbólumok.
Fiuk: Felsőzóna megnyúlik, írás vertikálisan hangsúlyos , az egyenesek a szál szálka jelleg , felső zóna magas telt hurkai férfias hegy szimbólum kivetülései az álmodozás, kreativitás mellett álló írás vagy kissé balra dőlt az értelem vezéreltség következtében . Eltűnnek a kötővonalak szkript írás alakul ki, ami a viselkedés elrejtésére szolgál. A g változása nyomon követhető a teljes érettségig.
Lányok: szintén tudatalatti szimbólumok dominálnak , fészekforma , gömbölyűség, girland, nővé formálódás, alkalmazkodás, befogadás, jeleként , gyakran pl jobbra dől az írás szociábilisabbak , érzelemvezérelt emberek. A nővé alakulás a g betún itt is látszik.
18 éves. Kialakulnak az alapvető írássajátosságok. Gyorsaság, nyomaték, energizáltság lendületesség.
6. Milyen kéztartásúak a balkezesek:
Felülről vezetett. Horgas kéztartás, a csukló megemelésével vezesse a ceruzát a sorvonal felett igy húzza az íróeszközt és könnyebben rálát a leírtakra. . A lap a füzet elforgatását , lazán tartani az íróeszközt hüvelyk és mutató ujja közt 4 cm – re a hegytől középső ujjnak támasztva, ceruza fogása ne legyen görcsös, átlagosnál vékonyabb íróeszközt használjon.
Alulról vezetett írás.
7. Milyen jellemzőik vannak a balkezesek oválképzésének ?
Balkezesek írásjellemzői: Oválok alul vagy felül nyitottak/ ez a tolltartás függvénye/--Hiányzó vagy kampós kezdő vonalak--Letört vagy balra forduló végvonalak--Fordítva felrakott alulról felfelé tolt ékezetek—Kötetlenség—Szaggatottság--nyomatékprobléma, (eltolt)-csomók vastagodások kialakulása vonalon tollmegakadás miatt. Több adatra van szükség. alacsonyabb írás szinvonal-- kiírtság, gátolt mesterkélt vonalvezetés--lassúság lendülethiánnyal--írás balra dőlő álló, vagy ingadozó sok a baltendenciás jel--Hullámos sorok--szaggatott kötések--szűk alap betűk--A színvonal a kiírtság a mesterkéltség a mentális szinvonaltól függ--Tempólassulás, lendületcsökkenés, gátoltabb előrehaladás baltendencia lehet--Egyenetlen bal margó, hullámos vagy lefelé cseréptörött sorok, nagyobb szóközök,
Zónák eltérő dőlése, alsó hurkok szárak balra fordulása, felső hurkok egyszerűsödése, felső szárak balról indulása. Szóközépi hézagok szó közben előforduló bal irányú kötővonalak, tükörírásos betűk számok. Betűrészek áttolása baloldalra, elmaradó, vagy jobbra, balra tartó át ls aláhúzások.
9. Milyen írásjelek utalhatnak diszlexiára?
Írásban: Rossz rajzkészség, formakövetés, a papír jobbról balra telik meg, optikus megkülönböztetés hibás. Rendezetlen íráskép, vagy beszorítják, vagy szétszórják az írásképet. Hiányzik a ritmus, javítgatások, sokszor csak a szóvégeken, vonaltörések, megállások, vonalvastagítás, javítgatások, Tévesztés rövid magán és mássalhangzó tévesztés, o-ó, u-ú, t-tt. Azonos formájú b-d, írásmozdulatú a-o, l-f, azonos akusztikus hangzású k-g felcserélése egybe és külön írás nehézsége találgatás, bizonytalanság. Saját írásukat kis idő után sem képesek elolvasni, de emlékezetük jó ezért a leírtakat jól tolmácsolják. Híbák: kihagyás, torzítás, felcserélés, betoldás, egybeírás, különírás. Eddig
10. Írás olvasás tanulásában való elmaradás. Hang betű kapcsolat nehezen alakul ki.,
tükör írású betűk . betűtévesztés, optikai b-d, akusztikai f-v. Többen balkezesek. Hibás betűsorrend, betűket, szótagokat hagynak ki toldanak be. Nehezen tanulnak szóképeket. Írás-olvasás közben szövegtorzítás. Hibás kombináció, végződéstévesztés. Írás közben technikára koncentrálnak , ezért a szöveget nem értik. Jól másolnak.
környezeti hatások ,pl, kudarcélmény , lassabb érés, pszichés ok, testvér születése. Vizuális, akusztikus, motoros percepció hibája, téri irányok, laterális dominancia kialakulásának elmaradása, nyelvi fejletlenség . Idegrendszeri károsodás, bal agyfélteki sérülés, domináns homloklebeny részének károsodása. EEG- vel bizonyítható megzavart motoros kontrollt, ami nyugtalansággal. ügyetlenséggel , fékezhetetlenséggel, hallási és látási képesség hiba is. Megjelenhetnek a Események összefüggését nem látják, nehézkes szókincs .Késik a beszédfejlődés , sok a beszédhibás. (nagrág). A látási megkülönböztetés, emlékezés, ritmusérzék, muzikalitás rossz, hallási emlékezet, megkülönböztető képesség gyenge. Másodlagos tünet: nehezen tanul nyelvtant, nyelveket, matekot, bizonytalanok a többjegyű számokban (nem tudják differenciálni a hasonló kifejezéseket pl 4X4. nem értik az elvont és átvitt értelmű kifejezéseket. Kudarcproblémák vezetnek magatartási zavarhoz. Írni nem szeretnek , mert tudják rosszabb az íráskép mint valójában Ők. Hajlam, öröklődés
Pszichikai szakasz: gondolat kifejezésére felhasználható szó kiválasztása., betűk sorrendiségének megállapítása. Fiziológiai szakasz: írásmozgás koordinációja, és folyamata. fizikai szakasz: olvasás a látás segítségével alakul ki . mechanizmusa: írott szavak optikai felfogása—szó betűkre bontása—összetevők sorrendiségének megállapítása—jelentés hozzárendelése—elhelyezése szövegfüggésben.
11. Milyen jelek utalnak az agresszióra?
Írásban: T betű áthúzása, hegyes szúrós. Nagy nyomatékú. A szavak végén lévő vonalak elrántásai , hegyes végződései a be nem hurkolt G. Y. szúrósan tőrként mered a másik felé, ez szimbolizálja a bántó agresszív, erőszakos jelleget. A felül levő sor alsó zónája és az alul lévő sor felső zónájának teteje között nincs mérhető távolság negatív sortávolság. Az ilyen embere a mások életébe kíváncsiskodnak , de ezek csak indiszkrétek. Ha ez durvul, a sorok összecsúsznak akkor durva, erőszakos , gátlástalan Átgázol a másik emberen. Indokolatlan szögesedés, nagy nyomatékkal is párosulhat. Magasabb középzóna önmagukat többre tartják. Ingadozó én-kép betűk. Szögesedés az az akaratosság jeleként a beilleszkedési nehézség egyik következménye, nem tud az ember elmenekülni frusztrált helyzetéből . Ha ebben a helyzetében megakadályozzuk hogy azt tegye amit akar tehetetlenség érzése miatt az erőszakosan durván agresszíven viselkedik ami beépül a személyiségbe. Az agresszió belülről fakad és keresi a pusztítás tárgyát. (munka, pénz) Az otthon elnyomott az iskolában, munkahelyén hatalmaskodik, akar dominálni uralkodási vágy fizikai erővel együtt agresszióhoz vezet. Erőszakosak hatalmat akarnak maguknak a többiek felett. Képesek másokat piszkálni, gúnyolni, fizikailag bántani
12.Alkoholista: Mióta alkoholizál, szervezet idegrendszere mennyire károsodott .
Írásban: Felbomlott íráskép, rendezetlen sorok, sok áthúzás , kiemelés, hiányzó felső margó—írástömb balra csuszása—íráskép felbomlás—rendezetlen nem befejezett sorok—ékezetek elhagyása. irányultsága—hiányzó betűk, szavak közben és végén—javított több lépcsőben írt betűk—eltolt nyomás, kötetlenség—t- áthúzás eltolt változó hosszúságú és magasságú áthúzás—plusz hurkos a betűk, tremorok—állatszimbólumok., szűk bal margó, egyenetlen jobb bal tendencia, tömb balra fent, álló írás—gyenge eltolt nyomás—kicsi szótáv, mázoltság .margó csapott árkád. Pophal 4/B és 5
Milyen jelek utalnak az alkoholos befolyásra? Ha valaki iszik, de nem alkoholista jobban kitetszik írásából.
Alkoholfogyasztás következményei. Írásban: általános görcsös vonalvezetés ritmus, forma, dezintegrációja , általános nyomásnövekedés, nyomatékingadozás, mázoltság , vonalmegszakadás, egyenetlen betűközök, megnövekedett kötővonalak csavart törzsvonalak széles oválok, hurkok, ereszkedő alapvonal.
13.Milyen jelek utalnak a drogfogyasztásra?
Drogfogyasztók mentális: lassú tagolatlan írás—utólag beírt margók, nem szokványos laptartás,kisebb sortávolság—összeakadó lapszárakkal pulzáló szótávolságokkal dőlésingadozás, rövidebb soványabb vagy tapadó hurok—felső ékezethiány javítások. alacsonyabb középzóna
Drogfogyasztók énkép felbomlás: egyenetlen szabálytalan , alacsonyabb középzóna—Kezdőbetűk aránytalan és változó nagyságú. Oválok : többnyire zárt horpadt, csomós egyenetlen szélességű bal oldalon bezárt. Kapkodó javítások, balra csúszó aláírás és írástömb. Lefelé tartó vagy lefelé cseréptört sorok „halszemoptikás”sorvezetés—erőteljes hosszú alacsony., lefelé tartóáthúzások, gátolt görcsös, megszakadó vonalvezetés aritmia.
Drogfogyasztók érintettség: dőlés ingadozás betűknél felső alsó zónában is,--mázolt vonal, csomós, pacák—egyenetlen vonal nyomatékmegakadás, rossz illesztés—alapvonalról elugró középzónás betűk.
Drogfüggő írásban: jobbra dőlő írás—változó elsődleges szélesség—változó méretű oválok—rövid sovány felső és alsó hurkok—kis szótáv ,beírt bal margó—egyenetlen jobb margó—árkádos kötésmód-+szög.szabálytalan rendezetlen íráserősen változó középzóna méret-erőteljes nyomaték változó sortáv.
Drog: növényi vagy állati eredetű egészségkárosító kémiai anyag gyógyászati vagy élvezeti célokra alkalmas. Központi idegrendszerre hatva megváltoztatja a közérzetet , hangulatot, magatartást végül a személyiséget. Függőség kialakulásával a sejtanyagcsere működése megváltozik ha nem kapja meg az adagot , elvonási tünetek jelentkeznek. Agyműködésben is hiba kontrollvesztés. A bódult állapot , védettségérzést a nárcisztikus én kielégülését a felettes én feloldódását jelenti. Elszigetelődik a környezettől, azokat keresi akik elfogadják megértik (drogozók).
Én problémák, érzelmi zavarok, alkalmazkodási problémák, Érzékelés, észlelés és a kognitív feldolgozás lelassul. A logika téves nem lát be dolgokat, realitás hibás, ítéletalkotási nehézségek, döntésképtelen, befolyásolható, Érdeklődés csökken a test tónusa i enerválttá válik. Gondolkodás , figyelem önmaga körűl forog én-je beszűkül félelem szorongás lép fel. Állandó belső harc amit nem tud megoldani. Alkalmazkodásban megjelenik az egyenetlenség az én és közösség között imbolyog ,egyszer távolságtartó , máskor befolyásolható, időnként görcsösen elégíti ki közelségigényét .
AGRESSZIÓELMÉLETEK
Az agresszió, mint ösztön, vagy mint drive
Egy adott viselkedési mintázat megjelenése mögött genetikai anyag működése áll, ami hosszú idő alatt formálódik. Maga a konkrét tulajdonság nem a genomban van kódolva, de a viselkedésre való képesség, érzékenység kialakulásában szerepet játszanak a genetikai tényezők.
Az agresszió is ezen tulajdonságok közé tartozik. Az állatvilágban az számít agressziónak, amikor az azonos fajtába tartozó egyedek erőszakosan távolítják el egymást egy erőforrás közeléből. Funkciója részben az, hogy növelje az egyed rátermettségét, részben pedig hozzásegít az erőforrások optimális elosztásához (Csányi, 1994).
Az etológusok számára az agresszió jelentése nem hordoz negatív konnotációt, hanem biológiai jelenség az ’ártó szándék’ tételezése nélkül. Lorenz (1994) szerint ez is fajfenntartó funkció, és minden egyedben jelen van egy viselkedés-specifikus agresszió potenciál, ami spontán gyülemlik fel, és ennek nagyságától függ az agresszív viselkedés valószínűsége és intenzitása.
A pszichológia agresszió-definíciójában kulcsfogalom a szándékosság. Agressziónak azt a viselkedést nevezzük, melynek során az egyén egy másik embert vagy dolgot szándékosan sért meg fizikálisan vagy verbálisan (Atkinson és mtsai, 1999).
Freud (1990) első ösztönelméletében még úgy gondolta, hogy az agresszió az örömelv szolgálatában áll. Akkor jelenik meg, ha a libidó kielégülése elé akadály gördül. Később, a kettős ösztönelméletben (Freud, 1991) megkülönböztette az élet- és a halálösztönt, s utóbbi egyik aspektusa az agresszió. Az agressziót nem tekintette itt sem alapvető drivenak, hanem olyan erőnek, mely a halálösztön akadályoztatásakor keletkezik. Ha tehát az életösztön akadályozza a halálösztönt a működésében, energia keletkezik, mely kifelé fordulva vagy agresszív cselekedetekben, vagy annak szublimált formájában (pl. gúnyolódásban) nyilvánul meg.
Az etológiai és a korai analitikus agresszióelméleteknek két közös vonása is van: elkerülhetetlennek tartják az agressziót, és levezetődését úgy képzelik el, mint a gőzkazánból túlnyomásnál kitörő gőzét.
A Yale-csoport kutatói, Dollard és munkatársai 1939-ben Freud első ösztönelméletéből kiindulva az agressziót frusztráció eredményének tekintették. Frusztráció keletkezik, ha a személyt megakadályozzák céljai elérésében, a keletkezett agresszió célja pedig az akadályozó megsértése, megsebesítése (Atkinson és mtsai, 1999).
Berkowitz finomít a modellen, és a frusztráció és az agresszió közé először egy közvetítő elemet illeszt be: a frusztráció keltette dühöt. Később, a kiváltóinger – elméletben az agresszív cselekedet eredeteként már 2 külön forrást jelöl meg: a dühöt és a kulcsingert. Kulcsinger lehet bármi, ami klasszikus kondicionálás révén a dühhel társult (Domokos, 1997).
Agresszió, mint tanult viselkedés
Az instrumentális kondicionálás aktív, a saját viselkedéssel kezdődő folyamat. Thorndike effektuselmélete értelmében az a viselkedés erősödik meg, mely egy jobb állapot eléréséhez vezet (Carver, C.S, Scheier, M.F, 1998). Ha egy agresszív cselekedetet követően az egyén előnyösebb helyzetbe kerül, megerősödhet a viselkedési repertoár agresszív eleme.
A szociális tanuláselmélet szerint az emberek megerősítések sorozatán keresztül sajátítják el a hatékonynak tűnő viselkedési módokat. Hangsúlyozza a megfigyeléses tanulás jelentőségét, ami már túlmutat a puszta kondicionáláson, s a modellek nagy szerepét. Ebben az esetben az egyén egy modellt látva tesz szert arra a képességre, hogy megismételje a látott cselekvést. Az elmélet az agressziót már nem ösztönként kezeli, vagy frusztrációt követően fellépő hajtóerőként (a frusztráció csak egy az agressszió lehetséges okai közül), hanem a tanult válaszok közé sorolja. (Atkinson és mtsai, 1999).
Bandura (1973, in. Pataki, 1976) egyik kísérletében a gyerekek játszó felnőtteket figyelhettek meg. Egyik csoportjuk békésen játszó, másik a játékbabát bántalmazó felnőttet láthatott. Később vagy jutalmat kapott a felnőtt a viselkedéséért, vagy nem. Végül a gyerekek ugyanazokkal a játékokkal játszhattak, mint a felnőttek. A vizsgálatokból kiderült, hogy akkor utánozták a felnőtt viselkedését, ha az jutalomban részesült. Egy másik kísérletben a gyerekek azt figyelhették meg, hogy valaki erőszakkal szerez meg egy játékot, s ezt vagy jutalmazták, vagy szó nélkül hagyták, vagy büntették. Leggyakrabban akkor követték a modellt, ha az jutalmazott volt. Volt még egy érdekes eredménye a kísérletnek. A gyerekek annak ellenére elítélték a fizikai agressziót, hogy azt maguk is utánozták, és ekkor a kognitív disszonanciát azzal csökkentették, hogy az áldozatot elítélték.
A differenciális asszociáció elmélete szerint az erőszakos magatartásminta elsajátításának hátterében az egyént ért környezeti hatások állnak. Bár mindenki találkozik negatív modellekkel, erőszakra csak az lesz hajlamos, aki közvetlen kapcsolatba kerül a modellül szolgáló antiszociális, deviáns felnőttekkel (Domokos, 1997).
A szimbolikus interakció elmélet az agresszív cselekedet másik résztvevőjének, az elszenvedőnek a szerepére is felhívja a figyelmet. A két fél kapcsolata és az áldozat viselkedése sem hagyható ki, mikor az agresszió okát keressük (Domokos, 1997).
Kísérletek sora készült arról, hogy az erőszak látványa növeli-e az erőszakos cselekedetek számát. Annak viszont nem találtam nyomát, hogy vizsgálták volna: az áldozattá válás látványa növeli-e az áldozattá válások számát. Márpedig a megfigyeléses tanulás során ez a szerepviselkedés is beépülhet.
A MÉDIA ÁLTAL KÖZVETÍTETT ERŐSZAK HATÁSA
Bandura a fentiekben már említett alapkísérletét kiterjesztette, és azt vizsgálta: van-e különbség a modell utánzásában, ha azt élőben látja, ha a televízióban, mint élő személyt látja, vagy ha rajzfilmfiguraként. A kísérletben a negyedik csoportot olyan gyerekek alkották, akik nem láttak agresszív modellt. Ezek után a gyerekek közösen játszottak. A három kísérleti csoport tagjai jelentős agresszivitást mutattak játék közben, míg a kontrollcsoport tagjai nem. (Frydman, 1993)
Berkowitz és Geen (1966, id. Domokos, 2000) kísérleteikben hasonló eredményre jutottak: azok a személyek, akik a frusztrációt megelőzően agresszív tartalmú filmet láttak, agresszívabban viselkedtek, mint a romantikus filmet nézők.
Ellenkező eredményt hozott Milgram, S. terepkísérlete (id. Frydman, 1993). Különböző filmeket látott a kísérleti személyek négy csoportja: tartalmilag antiszociális viselkedés büntetéssel vagy anélkül, proszociális viselkedés, ill. semleges történet. Később egy frusztrációt kiváltó helyzetben nem találtak különbséget a kísérleti személyek viselkedése közt.
Wilson szerint az újságírók és műsorszerkesztők azzal ösztönöznek az agresszív minta követésére, hogy túlhangsúlyozva mutatják be az erőszakról, bűncselekményekről szóló tudósításokat, filmeket (Domokos, 2000).
Vetró és Csapó (1991) számos kutatás eredményét összegezve azt találta, hogy akkor növeli a filmeken bemutatott erőszak a nézők agresszivitását, ha a filmben szereplő figurákat élő szereplők jelenítik meg (tehát nem rajzfilm), ha a nézők már előtte is frusztráltak voltak, ha a néző agresszív viselkedésű eleve, ha a néző megszokott agressziórepertoárja a bemutatotthoz hasonló, ha gyermekek vagy kamaszok a nézők, és ha a valós élet eseményeit eredeti felvételen közvetíti a média (hírműsorok, dokumentumfilm).
Másfajta megközelítésben, de hasonló eredményre jutott Comstock (id. Vetró, Csapó, 1991). Lényeges szempont az agresszió növekedésében, ha a műsorban az elkövetett erőszakot nem követi büntetés vagy kifejezetten jutalmazott, ha az erőszakot jogosnak állítják be, ha a tettest nézőhöz hasonlítóként ábrázolják, ha az erőszakot kifejezetten rosszakaratúként és tetszetősként ábrázolják, ha az áldozatot mint a való élet áldozatát mutatják be, ha kritika nélküli az erőszak, és ha a műsor akár agresszió nélkül is, de nagyon izgalmas.
Aronson, E. (1994) egy érzékletes példával másik vetületét villantja fel az agresszió bemutatásának. Az egyik Amerikában vetített film végkicsengése az volt, hogy a nemi erőszakon átesett személynek nagyobb meghurcoltatást jelent a bírósági eljárás, mint maga az erőszak. Ezután a nemi erőszak miatti feljelentések száma hosszú ideig drasztikusan csökkent.
A Halloran-jelentés (1970, id. Domokos, 2000) az Angliában 1963-ban létrehozott Televízió Kutatási Bizottság hétéves vizsgálati tapasztalatait összegezte.
Megállapításaik szerint egyértelműen ösztönöz agresszív viselkedésre a televízióban látott erőszak, de másként hat a kisebb gyermekekre, s másképp a kamaszokra. A kisebbek sokkal veszélyeztetettebbek, mert még nem képesek különválasztani a fantáziavilágot a valóságtól. Empátiás készségük lecsökken, később nem fogják tudni beleélni magukat mások fájdalmába. A kamaszok viszont nem öntudatlanul másolják a filmhősök agresszív viselkedését – már tudatosan döntenek mellette, számukra a médiában látottak a felnőtt viselkedés szereprepertoárját képviselik, azét a felnőttvilágét, melybe már annyira szeretnének beletartozni.
Halloran szerint közvetett hatása is van a mediális erőszaknak: egyrészt legitimizálja a deviáns magatartást, másrészt a siker szimbólumának szinte kizárólag a gazdagságot állítva be felborítva az értékrendet.
MÉDIA, SZOCIALIZÁCIÓ, IDENTITÁS
Az etológusok, a genetikusok számtalanszor figyelmeztetnek arra, hogy a gének nem jelentenek sorsot, nem eleve elrendelésről van szó, mindössze lehetőségeket biztosítanak egy bizonyos készség megjelenéséhez. Azonban a génkomplexek arra is befolyással vannak, hogy valaki milyen tapasztalatoknak teszi ki magát (ld. erről Csányi, 1994, vagy Czeizel, Erős 1995).
A gyermek genotípusa lehet korrelációban a környezettel vagy sem, de mindenképpen befolyásolni fogja. A környezettel folytatott interakciók három módja, a reaktív, evokatív és proaktív közül utóbbi az, melynek révén az egyének saját személyiségfejlődésük alakítóivá válnak. A gyermekek, ahogy nőnek, a szülői aktivitás csökkenésével maguk is egyre hathatósabban kezdik formálni környezetüket. Barátokat választanak, akik nagy valószínűséggel személyiségvonásokban, értékrendben hasonlítanak rájuk, így a kapcsolatban ezek a vonások és értékek megerősítést nyernek (Atkinson és mtsai, 1999).
A szocializáló közeg összetétele az elmúlt évszázadok során jelentősen megváltozott. Sokáig elsődlegesen a család feladata volt a hagyományok átadása, az értékközvetítés, majd idővel egyre nagyobb szerepet kaptak ebben a feladatban a lakóhelyi kisközösségek, az egyház, az iskola (Giddens, 1995). A XX. század végén, a kisközösségek erőteljes szerepvesztésének időszakában újabb szocializációs tényezőt is számításba kell venni, ez pedig a tömegkommunikáció, a mass media (Vígh, 1992, 201. old.). Olymértékben meghatározó a média szerepe, hogy a családok időbeosztását, pl. a televíziós műsorprogram is szabályozza (Somlai, 1997).
A gyermeknek, amikor környezetét kezdi megválasztani, identitását kiépíteni, lehetősége van az információhordozókból is választani, s azokkal kerülni gyakrabban kapcsolatba, melyek alakuló személyiségére, értékrendjére – belső világára leginkább hasonlító vonásokat tükröznek.
Amikor a médiában bemutatott agresszió mennyiségének korlátozásáért küzdenek, többek között a média szocializációban betöltött szerepe miatt teszik.
Van egy másik vetülete is a kérdésnek. Nem véletlenül emeltem ki a belső világ kifejezést.
A korai kapcsolatok tapasztalatai nyomán népesül be a csecsemő reprezentációs világa. A színek, fények, illatok, ízek, mozdulatok emlékei is megőrződnek, a neurofiziológiai éréssel pedig lassan a csecsemő képes lesz rendszerezni ’tudását’ arról, milyen volt, amikor éhsége szűnt az etetéssel, félelme a ringatással, és a tárgyhoz való viszonyán keresztül megalapozódik a selfről való tudása. Az átalakulások – pl. az éhség rossz közérzetéből a jóllakottság megnyugtató állapotába – minőségének belső emlékeit a gondozóval való kapcsolata írja meg, ennek nyomán felépül a be- és kivetülésekkel az intraperszonális és interperszonális valóság. Az elégtelen gondozás a rendezetlen, destruktív, csillapíthatatlan szorongásokkal teli világot hagyja maga után. Nincs beépült ’öngondozási’ minta, elégtelen a transzformációs képesség, a tárgykapcsolatok kaotikusak, töredezettek (Hamilton, 1997).
Emlékeinkben a korai kapcsolatok idői, téri ritmusa marad meg, s egész egzisztenciánkat meghatározza. Szóbeliséget megelőzően vésődött be, így nem megfogalmazható, nem reflektálható. A reflektálatlanság, a „rövidzárlat olyan korai munkamód, melynek során a belső tárgyak közvetlenül jelennek meg a külső, reális életben. Belső események helyett külső, reális történések zajlanak, amelyekben a külvilág aktív szerepet kap… A rövidzárlat a szimbolizáció hiánya miatt kialakuló egybeesés belső és külső között” (Lust, 1996, 39. old.) Rövidzárlat az is, amikor egy személy másban látja boldogulása kizárólagos forrását, vagy éppen ha egy népcsoportot okol minden bajáért. A belső hiányállapotokkal, a belső destrukcióval nagyfokú szinkronicitásban lehet a média által közvetített agresszió, rövidzárlat jön létre, mely fogva tartó: „ami belül van, azt találja meg a fogyasztó a termékben, és fordítva, amit a piac kínál, az ad majd formát és tartalmat a belső folyamatainak” (i.m.43. old.). Lust történetesen a high-tech zenéről, annak brutális rigmusairól ír, de mélységesen igaznak érzem ezt a mediális erőszakkal kapcsolatban is. A zenével kapcsolatban emlegetett triász: a belső hiányállapotok, az azt kifejező, de betöltését is ígérő kulturális produkció és az erre felépülő üzleti érdekeltség modellje itt is jelen van. Tévedés lenne ezért azt hinni, hogy csak a koruknál fogva éretlen egofunkciójú gyerekek és a kamaszok veszélyeztettek. Minden hiányállapottal küzdő felnőtt belső világa szinkronba kerülhet a médiában bemutatott világgal, s beleléphet az ördögi körbe, ahonnan nehéz szabadulni.
A SZABÁLYDOMINANCIÁRÓL
Az állatvilágban az erőforrások elosztása körüli harcot csökkenti a kialakult rangsor. A jobb pozíció megszerzése már brutális dominanciával, a nyers erőszakkal megtörtént, erre csak akkor van újra szükség, ha az erőforrások szűkösek. A humán világban is szükség van az erőforrások elosztása körüli rendre, ennek kialakítása az első embercsoportokban hasonló módon történt. A fizikai küzdelmen túl a már a primátáknál is megjelenő szociális rafinéria, az egymást védő szövetségek megkötésének képessége (mely az evolúció folyamán egyre kifinomultabbá vált), valamint a vezetési kvalitások játszanak szerepet az emberi szociális rangsor kialakításában. Kialakultak a viselkedési szabályok, melyek mintegy elszemélytelenedett dominanciaként teremtenek rendet – ezt nevezik szabálydominanciának. A rangsor elfogadására is van az embernek diszpozíciója, erre épít a szocializáció, melynek során a domináns egyedek – szerencsés esetben – elsajátíttatják a felnövekvő nemzedékkel a kialakult domináns szabályokat. Részben mert a szocializáció nem minden esetben sikeres, részben pedig az időről időre fellépő erőforrás-újrafelosztás miatt az emberi társadalmak létrehozták a (szintén szabályokon alapuló) erőszakszervezeteket, melyek brutális dominanciával fenyegetik a szabályokat áthágókat (Csányi, 1999).
Vitán felül áll (számomra), hogy minden közösségnek szüksége van szabályokra, s azokra is, akik a szabályokat megtanítják és betartatják. Önmagában a szabály és a szabályokat őrző autoritás nem agresszió, önmagában a szabály létjogosultságának megkérdőjelezése sem az, de utóbbi már az agresszivitás határmezsgyéjén mozog.
A média és a szabálydominancia összefüggéseinek sűrű szövetéből most csak egyetlen szálat szeretnék kiemelni, azt, amelyik éppen a média közvetítő szerepéből adódik. A képernyőn, az újságok oldalain megjelenő történetek, még ha mégoly agressziómentesek is a pszichológiai definíció értelmében, tükröznek egy értékrendszert, egy szabályrendszert, másként megfogalmazva egy hatalmi viszonyrendszert, s a – szintén megkérdőjelezhetetlen – befolyásoló erejük révén legitimizálják is azt. Modelleket kínálnak, a meglévő viszonyrendszeren belül domináns és szubmisszív magatartásokra egyaránt, és modelleket kínálnak a szabályok megkérdőjelezésére is. Aki birtokolja a médiát, konzerválni tudja az olyan szabályokat is, melyek rég érvényüket vesztették abban az értelemben, hogy nem a tágabb emberi közösség érdekeit szolgálják. Tehát nem történik agresszió definíció szerint – s mégis, mi ez, ha nem szándékos károkozás? A mediális agresszió körüli nagy viták arról zajlanak, hogy a brutális dominancia bemutatása hogyan hat, miközben - számomra kezd úgy tűnni - sokkal lényegesebb a tükrözött szabályrendszer kérdése. Annál is inkább, mert az ’elavult’ szabályok megkérdőjelezőit, vagy éppen megsértőit már agresszorokként mutatják be – s a kör bezárult.
AGRESSZIÓ – „KINT ÉS BENT”
Nem újkeletű az ember igénye az agresszió látványára. Szophoklész, Shakespeare, Dante nem kis sikerrel vállalkoztak is bemutatására. Az ókorban zsúfolásig megtelt a római aréna (a bikaviadalok arénája ma is!), a középkori nyilvános kínzások és kivégzések nagy tömegek előtt zajlottak. Az emberekben lakó agresszió kapott helyet a fenti tereken, s az emberi kíváncsiság tartotta ott a nézőket. Amit a média bemutat, az is az ember agressziója, s a kereskedelmi adók, kiadók a fogyasztók kíváncsisága jóvoltából tudják produktumaikat eladni. A társadalom azt ítéli el, ami igényeit kielégíti…
Ami viszont változott, az a prezentált agresszió mennyisége és a bemutatás módja. A hírműsorok és hírlapok bőségesen tálalják az agresszív cselekedeteket. A hír értéke annál nagyobb, s kap nagyobb teret is, minél váratlanabb, kontrasztosabb a tartalma. Miután bőséges a kínálat a médiumokból, verseny indul a nézettségért, olvasottságért, s ez még több, még szélsőségesebb, még nagyobb hírértékű események tudósításához vezet. Az idő rövid, így a tudósításba csak a legdrámaibb pillanatok férnek bele. Sok tudósítás, sok drámai pillanat egymás után: felrobbant, lelőtték – de hogy kicsoda vagy hány évtizedes elkeseredett küzdelem után tette (utalnék itt az előző fejezetre is), azt már nincs idő bemutatni.
Mindennapos tapasztalat, hogy a nyugati társadalmak figyelmen kívül hagyják tetteik következményét is. A fenntartható fejlődésről szóló nagy viták, konferenciák már azt jelzik, hogy ennek a viselkedésmódnak a következményei az egész bolygó létét veszélyeztetik.
A média, ebből a nézőpontból szemlélve nem tesz mást, mint tükrözi a mindennapi létmódot, amikor mellőzi a cselekedetek következményeinek bemutatását. Bár lassú fejlődés e téren mutatkozik: a filmekből a dohányzást és az alkoholfogyasztást egyre inkább száműzik, vagy negatív konnotációt kap. Az agresszióval kapcsolatban még hiányzik a kontextus: a tömegfilmekben nem kerül bemutatásra, hogyan jut el valaki addig, míg erőszakot követ el a másik emberen, hogyan birkózik meg tettei lélektani következményeivel, vagy akár a büntetéssel, hogy az erőszak milyen lélektani folyamatokat indít meg az áldozatban. Ilyesformán az agresszió kétszeresen is acting-out, integrálhatatlan esemény.
AZ AGRESSZIÓ FOGALMÁNAK KITERJESZTÉSE
Számomra az agresszió nem tartalomként jelenik csak meg: mintha a mai média működésében esszenciálisan hordozná azt. Reális életvitel mellett (értem ez alatt a lakatlan szigeteken kívüli létet) nem lehet elvonulni előle. Ma minden lehetséges felületet elborítanak a reklámok, kéretlen információk érkeznek, gyakran névre szólóan is elektronikus vagy postai küldeményben, a kávéházak többségében rádió- vagy televízió szól hangosan. Elképesztő nyomása van a befolyásolásnak, és illúzió azt hinni, hogy csak döntés kérdése a választás. A szelektív figyelmi kísérletek bizonyították (ld. Czigler, 1994), hogy ha nem is tudatosul egy inger, annak lenyomata
megmarad, s a reflektálatlanul hagyott ingerek még mélyebben befolyásolják a működésünket.
Már érintettem a kérdést, hogy a világban történtek bemutatása kontextusából kiemelten történik. A képek, miközben hitelesítik a hírt, éppen a szelekció miatt el is fedik a valóságot. Ráadásul a hírekre többnyire csak fél füllel figyelünk, gondolatfoszlányokat, felvillanó képeket kapunk el, s azt fűzzük tovább gondolatainkban. Síklaki (1997) ír a keretezés jelenségéről. A helyzetek észlelését és az arról alkotott ítéletünket a megfogalmazás módja drámaian megváltoztatja. Ha veszteségként állítunk be egy kétértelmű eseményt, pesszimizmust, bizalmatlanságot sugalmazunk, ha nyereségként, akkor bizalmat és optimizmust. Előbbinél a passzivitás, utóbbinál a cselekvésre való készültség a reakció. A keretezéssel állandósítható egy adott világlátás, hangulat – s a hírekben ritkán fordulnak elő nyereség-tudósítások. A félinformációk és az egyre inkább passzív befogadás pedig veszélyes páros – a kritikátlan befogadás bölcsője.
Amit befolyásolásnak, meggyőzésnek neveznek, egy ponton túl már nehezen választható el az erőszakosságtól. Számomra az is agressziónak, szándékos károkozásnak minősül, ha valakit tendenciózusan nem hagynak a maga ritmusában gondolkodni, márpedig a média erre nem sok lehetőséget ad. Igaz, ez a gondolatmenet csak akkor állja meg a helyét, ha az autonómiát, az új utakat kereső gondolkodást, a teremtés kreatív aktusát feltétlen értéknek tételezem.
Forrás: Internet