Keresett publikáció


Górcső alatt a gyermekírás

Górcső alatt a gyermekírás – avagy hogyan segít a grafológia a pedagógiának 

A grafológiát nem régen ismerik el hivatalosan tudományként, de lenyűgöző, hogy rövid története alatt milyen hatékonnyá vált a gyermek- és felnőttírások megfejtésében. Dolgozatomban a kisebb és nagyobb diákok soraiból kiolvasható tulajdonságok megismerésének lehetőségére szeretném felhívni a pedagógusok és más, a gyermekek mentális és lelki fejlődésével foglalkozó szakemberek figyelmét.

a tanulmány teljes egészében, írásmintákkal megtalálható a következő linken:

https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/gorcso-alatt-a-gyermekiras-avagy-hogyan-segit-a-grafologia-a-pedagogianak

Már nem kérdés, hogy a grafológusok nemzedékei által megvizsgált, több tízezer írásminta elég megbízható alapot ad a különböző fejlődési szakaszokban lévő gyermekek lelki életének, képességeinek, adottságainak, problémáinak feltárásához. A ránk bízott gyermekek papírra vetett írásából, rajzaiból messzemenő következtetéseket vagyunk képesek levonni e tudomány segítségével. A grafológia azt vizsgálja az írásban, ami a tanult sztenderdtől eltér. A gyermekírásban is azt figyelheti meg a hozzáértő, hogy milyen jegyek térnek el a sztenderdtől. Így feltárhatók pl. a tanulási zavarok, a beilleszkedési problémák, a nyílt vagy rejtett agresszió, a szorongás stb. De nagyszerűen bevált eszköze a pályaválasztási döntések meghozatalának is.

Tanulmányomban az 1.-től a 8. osztályig ívelő fejlődési szakaszok írásban megjelenő sajátosságait vizsgálom, és mutatom be közérthető módon, hogy a grafológiában járatlan, de nyitott és érdeklődő pedagógusok is használhassák. Az írás fejlődésének egyes fázisai feltárják a gyermek ezzel párhuzamos érési és fejlődési folyamatait. A vizsgálódó számára nagyon fontos az írás keletkezési körülményeinek ismerete, az írószer fogásának megfigyelése, az írófelület, az íróeszköz minősége. Figyelembe kell venni a gyermek nemét, korát, jobb- vagy balkezességét, a tanult írás (c-s kötéses / Virágvölgyi-féle dőlt / idegen országbeli) sztenderdjét.

A vizsgálódást a kisiskoláskorban kezdjük. Lássuk, mit ír erről a korszakról a pszichológia:

„Az óvodáskor végével, 6-7 éves korban látványos változáson mennek keresztül a gyermekek. Testmagasságuk megnő… Mozgáskoordinációjuk javul, kitartóak a különböző sporttevékenységekben. Finommozgásuk precízebbé válik, a kéztőcsont becsontosodik, ezzel képessé válnak az írástanulásra. Az iskolaérettség fontos követelménye a megfelelő figyelmi kapacitás és a kialakult teljesítménymotiváció. Az eriksoni fejlődéselmélet szerint a kisiskoláskor (6–12 év) a fejlődés azon szakasza, ahol a legfontosabb kompetencia a teljesítmény elérése. Alsó tagozatban a gyermekek buzgón igyekeznek megfelelni a követelményeknek. Ilyenkor nagy szükségük van az elismerésre és a bátorításra a pedagógusoktól, a szülőktől és egymástól is. Ha ez elmarad vagy nem megfelelő, komoly kisebbrendűségi érzés alakulhat ki bennük. (…) A gyermekkel szemben támasztott túlzott maximalizmus, képességeivel szembeni eltúlzott elvárás komoly teljesítményszorongást okozhat. (…) Az iskolakezdéssel egyidejűleg lazul a gyermekek családi kötöttsége. Fokozatosan egyre több időt töltenek a kortárs közösségben, ahol megélhetik az egyenjogúság érzését. Játékkedvük változatlan, de minőségében átalakul. A szerep- és szabályjátékokon keresztül a kapcsolatokban szerzett élmények játszódnak le, miközben kialakul a szabálytudatuk…” (Bojti 2014).

Első osztály

Az első osztály végére a gyermekek többsége jól követi a tanult sztenderd írást. A tanító irányításával elsajátították a betűk megformálásának módját, kapcsolásukat, szavakká formálásukat. A legtöbb gyerek ekkor még nagyon sztenderdkövető, igyekszik megfelelni a tanító elvárásainak, bár csírájában már megjelenhetnek a személyiségükből fakadó jelzések (túlzott görcsösség, nagy nyomás agresszióra hajlamos gyermeknél; lapított, a sztenderdnél kisebb és nyomottabb a és o betűk, mint az én kifejezésének eszköze a szorongó gyermeknél).

A tanév második félévében a már ismert betűk leírásakor (1.a minta) jól látható, hogy a labilis fiúgyermek írása görcsös, tele van csomókkal, reszketeg vonalakkal, nem tudja tartani a vonalas füzetben a határokat. Nem hagy szóközöket, ami a túlzott támaszigényt jelzi. A mintán is jól látható, hogy az írás nyomatéka (az erő, az akarat és az energiaszint) az írásfolyamat során nemcsak hogy ingadozó, de teljesen le is csökken. Ezt mutatja a fénymásolt lap elhalványodása.

Az 1.b mintán még jobban látszik, hogy az ábécé betűit leíró kisfiú nagyméretű betűi teljesen eltévednek a vonalak között, sokszor egész zónákat lép át; írásrutinja nagyon alacsony szintű. A görcsök, szakadozások, reszketeg vonalak, az átírások komoly belső feszültségről, félelmekről, mentális képességeinek gyengeségéről adnak hírt.

A neveket leíró kislány pontosan, precízen, gondosan formálja vonalait, és teljesen betartja a vonalközök határait (1.c minta). Az életerős, magabiztos kislány arányos, egyenletes nyomású írása, a vonalképzés egyenletessége megfelelő kontrolltevékenységre utal. Esztétikus, arányos, sztenderdkövető írása alapján bejósolható a továbbiakra a fegyelmezett, gondos munkára törekvés és a jó teljesítmény.

A nagyon gyenge képességű kisfiú félórás tanítói segítséggel megírt sorain jól látható a görcsösség, a vonalhatárok átlépése, az irreálisan nagy oválképzés, a ráírás. Szúrós végvonalai indulatot, türelmetlenséget jeleznek. Lassú mozgásán látszik, hogy az írás megterhelő a számára; nem törekszik sem esztétikumra, sem pontosságra. Esetében komoly fejlesztő munkát kell végezni az írástanulás folyamatában (1.d minta).

Második osztály

második osztály végére az írást rutinosabban végzi a gyermek, nem figyel már annyira görcsösen a betűalakításra, inkább a szövegre koncentrál. Feltűnő lehet az írás méretének, térfoglalásának megváltozása, különösen sima papírlapon. A sima fehér lap a grafológia térszimbolikája szerint a világot szimbolizálja, s az arra vetett sorokból az író személy a világban való térfoglalási igényéről ad információt. A 2.a–b mintán két 2. osztályos kislány írása látható. Ugyanannyi idő alatt ugyanolyan hosszú szöveg leírása volt a feladat. Az első írás bátorságot, pozitív énérzetet, önbizalmat sugároz. A harmonikus, kiegyensúlyozott, önbizalommal teli gyermek természetes térfoglalási igényét mutatja a lapon való szabad kalandozás, a lap kitöltésének igénye. A szorongóbb, visszafogottabb gyermek nem használja ki a lehetőségeket, igyekszik észrevétlen maradni, „behúzódni a csigaházba”. A kisebb térfoglalás, a felső margóhoz való tapadás a biztonságra vágyást és a segítség igényét is jelzi. Beszűkültséget, szerénységet, visszafogottságot, netán a külvilágtól való félelmet, passzivitást sugároz. A magabiztos, életteli, jó énerejű kisdiák nemcsak megtartja, hanem kicsit nagyítja is a betűnagyságot, míg a szorongó gyermek beszorítja írását a lap felső széléhez, mert az jelent számára igazodási pontot. Írásának mérete kicsiny, a sztenderdnél jóval kisebb, betűi 1,5-2 milliméteresek.

Már ekkor észrevehetőek a diszgráfia és diszlexia, illetve a személyiség diszharmóniájának jegyei is: sok tévesztés, reszketeg vonalvezetés, ráírás, betűk elhagyása, majd későbbi pótlása; nyomatékosítás indokolatlan helyeken; a vonalközök figyelmen kívül hagyása; az elválasztástól való tartózkodás, emiatt tömörülés; a betűk túlfutása; a rövid és hosszú magánhangzók keverése; bizonytalan térkezelés, két betű összeolvasztása. Figyelemzavarra, koncentrációhiányra utalnak az elmaradó ékezetek, és jól láthatók a monotonabb munkákban való türelmetlenség, sietség, az elhanyagolás jelei (2.c–d minta).

Harmadik osztály

Harmadik osztályban már megjelenik az írásban, hogy hogyan helyezik el magukat a gyerekek a világban; tisztán látható az oválokból (oa betűk) az önértékelés, az énérzet. A harmadik osztálytól az egészségesen fejlődő gyermek írása gördülékeny, lazuló, már a szövegre és nem az írástechnikára koncentrál. Nagyon jó szellemi képességekre utalnak a határozottan formált, erősen hurkos betűk (3.a minta).

A másik harmadikos kislány szintén nagyon jó mentális képességekkel bír: magasak, kiírtak az l betűi, ami a szellemi információkra való nyitottságot mutatja, ugyanakkor zárt, introverzióra hajlamos (nagyon szűk m és n betűk). Szűk, inkább magasra törő vonalvezetés jellemzi. Nagyon magas és hosszú ékezetei az igen erős kontrolltevékenységet mutatják (3.b minta).

Mindkét írásban megfigyelhető a gyermekek szellemi és ösztönkésztetésének iránya a zónák arányaiból: a szellemiséget képviselő felső zóna a hurkok és törzsvonalak helye, az ösztönéletet jelképező pedig az alsó hurkok és szárak helye. Elég korán kimutatható a humán és reál irányultság is: a 3.a minta tulajdonosa humán (gömbölyded, kerek betűformálás, lazább vonalvezetés, lágyabb ívek), illetve a 3.b mintát készítő lány reál (zárt, szűk betűformák, elliptikus a és o betűk, inkább fel- és lefelé irányuló hurkok, szárak) beállítódása. Ugyanakkor a 3.a mintán jól látszik a normál kontroll (ügyesen, pontosan kitett ékezetek, áthúzások), míg a 3.b minta nagyon erős, szinte vésett ékezetei megnövekedett és görcsös önkontrollról vallanak. A 3.a mintán barátságosságot jeleznek a kissé szétnyíló m betűk, míg a 3.b minta tulajdonosa zárkózottsága mellett szinte irreális vezetési igénnyel bír, amit a betűk nagyon magasra tett és erőteljes áthúzásai mutatnak.

A 3.a minta tulajdonosa egészséges énképpel bír: a és o betűi gömbölydedek, kerekek, a 3.b minta készítőjének horpadt, szűk ovál betűi szorongást, feladattudatot, megfelelni vágyást üzennek. A 3.a minta gördülékeny, egyenletes vonalvezetésű, a 3.b minta tele van a kötővonalakra, vagyis a lényegtelen elemekre való áthelyezett nyomatékkal.

diszlexia-diszgráfia, a különböző deviáns magatartások jelei (értő, profi fejlesztés hiányában) itt már erőteljesen megjelennek, kimutathatók. A diszlexiások hibái többnyire az észlelés hibáiból adódnak, és elég jellegzetesek: betűkihagyás, szótagcsere, ékezetek hiánya, hasonló formájú vagy hangzású betűk – pl. d és b vagy j és ly, zöngés-zöngétlen mássalhangzópárok – felcserélése, keverése, az ékezet rossz helyen való kitétele vagy elhagyása, betűelhagyás. Ezenkívül a helyesírás nagyon alacsony színvonala árulkodhat a részképességzavarról. Deviáns gyerekeknél az agresszió nyílt vagy rejtett formája, a hipermotilitás, a figyelemzavar is megjelenik, melyek hátterében szorongás, belső és külső konfliktusok állhatnak (3.c minta). Ha ezzel a jelenséggel találkozik a pedagógus, feltétlenül jelezze a szakembereknek! Ekkor a korai fejlesztés még „csodákat tehet”, később már nagyon nehéz javítani a részképességzavart.

Negyedik osztály

negyedik osztályos gyerekeknél már jól megfigyelhető az írásrutinjuk, ekkorra már elsősorban a tartalomra koncentrálnak.

„Nyolcéves kor fölött, a kilencedik életévben jelentős fordulat következik be a gyermek fejlődésében. Megváltozik a viszonya a külvilághoz, a valósághoz. Magatartásában és gondolkodásában egyaránt természetessé válik, hogy az ő szempontján kívül van más érvényes szempont is, és hogy egy szituáció egyidejűleg több szempontból mérlegelhető. Ezt a jelenséget nevezi a gyermeklélektan decentrálásnak. A prepubertáskorú gyerek energikusan törekszik arra, hogy a valóságnak minél tágabb tartományait vegye birtokába. Érdeklődő, kíváncsi, minden újra nyitott. Mintha minden energiáját mobilizálná új ismeretek megszerzésére, új készségek begyakorlására” (Mérei et al. 1990, II: 58).

A lányok serdülése korábban kezdődik, ezért jól megfigyelhető, hogy a pszichoszexuális érés következtében írásukban a humán jelleg dominál. A testi változásokkal együtt járó szexualitáshoz való viszony kifejezettebb: az ösztönéletet jelképező alsó hurkok erőteljesebbé válnak, az érzelmi hullámzásokat hullámos sorok jelzik, az ébredező öntudat gömbölyded és viszonylag nagy ovál betűket eredményez. Feltűnőek a nagy és telt felső hurkok, melyek a felső zónában helyezkednek el a képzelet és fantáziatevékenység megnövekedésének szimbólumaként, de mivel megmaradnak a felső zónában, az elképzelést még nem követi cselekvés. Ez inkább az ábrándozás jelenségét erősíti (4.a minta – negyedikes kislány írása).

A kisfiúk világában megjelennek az elfojtások, a szorongás, a szexualitással kapcsolatos feszültségek, emiatt az alsó hurkok, szárak leszűkülnek, rövidülnek, szakszóval szublimálódnak. Az ovál betűk összeszűkülnek, torzulnak, reszketegebbek. Írásuk elsősorban a felső szárakban, hurkokban bővül; jellemzően fel-le csapó vonalak és szűk vagy szűkülő ovál betűk találhatók benne. Mivel kötődési problémák is felléphetnek náluk, megjelenik a betűkötés változatossága: hol összekötik a betűket, 4-5-öt is, hol pedig a szavakon belül is különírják őket. A függetlenedési vágyat a nagyobb sortávolságok, fehér felületek mutatják. A szavak és a sorok szintjén is szellősebb az írás (4.b minta – negyedikes kisfiú írása).

A deviáns gyerekeknél viszont nagyon jelentős az írásromlás: csúnya, szinte olvashatatlan az íráskép, az egyes betűk torzak, erősen szögesedik az írás, a végvonalak szúrósak, hegyesek, mutatva az elfojtott agressziót, a belső feszültségeket (4.c minta – negyedikes diszlexiás fiú írása).

Ötödik osztály

Az ötödikes korosztály pszichológiai jellemzői:

„A 9-10 éves kor valóban viszonylag derűs, nyitott korszaka az életnek. A gyereknek jók a kapcsolatai az egykorú társaival, szüleivel, nevelőivel. Az emlékezeti teljesítmények is jók ebben a korban. A prepubertásos gyerek gyűjt és építkezik. Közelebbről és pontosabban: az énjét építi kívülről merített anyaggal. A prepubertás korban válik igazán belsővé a gyermekben a szüleitől és nevelőitől kapott értékrendszer. A külső eredetű tilalom vagy szabály ekkor érlelődik saját meggyőződéssé. Felnőtt személyek, tanárok, nevelők felé gyakran sokszor tiszteletet, néha rajongást éreznek. Ez keveseknek jut osztályrészül, de a kitüntetett személy nagyon fontossá válik életükben – egy behatárolt időre. Az egyik jellegzetesség az ingadozó, kettős viszonyulás a gyermeki léthez. Egyszerre szeretne kisgyerek maradni, és nagy lenni. Még nem felnőtt akar lenni, inkább a kamaszokat irigyli, és fél is tőlük.

A 9-10 éves kor a nagy gyűjtések időszaka. A gyűjtésben hangsúlyt kap a szabályokhoz való igazodás és főleg a rendezés szükséglete.

A korszak jellemzője a kalandkeresés, a rendkívüli események és helyzetek iránti vonzódás. Rendkívülit keresnek, de olyat, ami elvileg lehetséges, ami nem mese, nem varázslat” (Mérei et al. 1990, II: 65).

Az ötödikes korosztály írásában egyre jobban elkülönül a lányos és fiús írásforma. A lányok megnövekedett érzelmessége, pozitív beállítódása gömbölyded, jól formált, gördülékeny írásban mutatkozik meg. Az ötödikes lány írását vizsgálva (5.a minta) erősödő önbizalom olvasható ki a szavakban egyre nagyobbodó méretű betűkből és a dinamikus írástempóból. Szépen formált a és o betűk, enyhe jobbra dőlés, nyitottság felé induló m és n betűk sorakoznak, mely írásjellemzők a nőiesedő, érzelemgazdag személyiség jellemzői. Az ilyen korú lányok általában hajlamosak a hangulatingadozásra, de amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik az indulat.

A fiúk írásában nő a linearitás; a fel-le csapongó vonalvezetés, az oválok szűkülése és becsavarodása az instabil énképről, a hely- és identitáskeresésről szól. A hegyes végvonalak erősödő kritikusságot jeleznek, a magasra húzott t-áthúzások vezetési és dominanciaigényről tanúskodnak. A vitális és lelki energiák hullámzásának jeleként visszatér az erős, de változékony intenzitású írásnyomaték. Az álló írás a lassan kialakuló racionalitás jele (5.b minta – ötödikes fiú írása).

Hatodik osztály

hatodik osztályosok pszichológiai jellemzői:

Jellemzően 12 éves korban a lányok és fiúk elkülönülése a legszembetűnőbb.

„A prepubertásos gyereknek nagy szüksége van rá, hogy legyen titka, mert az megerősíti abban, hogy van független élete. (…) Képesek igazi együttműködésre, mások jogainak tiszteletben tartására, a maguk alkotta szabályok megtartására, illetve kölcsönös megegyezés alapján való megváltoztatására. Stabil informális kiscsoportok tudnak kialakulni ebben a korban, ha lehetőséget adunk a gyereknek ilyenek létrehozására” (Mérei et al. 1990: 61, 64).

Ez a példaképkeresés időszaka. A közösségi kapcsolatok iránti vágy és a közösség alkotta szabályokhoz való igazodás szükséglete és képessége igen jó talajt jelentenek a prepubertáskorú számára szervezett kis közösségek kialakulásához (szakkörök, sportegyesületek, érdeklődési körök). Nagy lelkesedéssel vetik bele magukat a számukra kibontakozási lehetőséget nyújtó munkába; elfogadják a közösség szabályait, képesek maguk terveket készíteni, projekteket létrehozni egyénileg és csoportokban is. Ha azonosulnak egy közösséggel, képesek még saját határaikat is átlépni.

Ez az életkori szakasz a csoportalakítás kora.

„A lánycsoportokra jellemző a rivalizálás, gyakran klikkesednek, intrikálnak, kinevetnek másokat. Gyakoriak a csoporton belüli veszekedések. Érzelmi labilitásuk fokozott ingerlékenységben, az érzelmi állapotuk gyakori váltakozásaiban jelenik meg. A fiúkra a tagokat óvó-védő, közös céllal létrehozott hierarchikus csoportosulások jellemzőek. Ezekben a csoportokban már felosztják egymás között a funkciókat, a tagok között erős rivalizálás van, és megkövetelik a csoportnormák és csoportszabályok betartását. Érzelmi labilitásuk agresszív magatartásban nyilvánul meg, ami főként a bizonytalanságok, gátlások és szorongások kompenzálásából fakad.

Ebben a korszakban végbemegy az érzelmi differenciálódás, kialakulnak az önértékeléssel, önmeghatározással kapcsolatos érzelmek (szemérem, szégyen, büszkeség), fejlődik a kritikai és erkölcsi érzék, fokozódik az empátia. Erősödik a külvilág megismerésének és a saját tapasztalatok gyűjtésének vágya, kialakul az absztrakt fogalmi gondolkodás” (József 2011).

Ennek a korosztálynak az írásában jellemzően felerősödnek a szociabilitásjegyek: a gördülékeny vonalvezetésű m és n betű a jó diplomáciai érzéket, barátságosságot, nyitottságot és jóindulatot jelzi. A jó közösségi kapcsolatokban élő, jól beilleszkedő, jól alkalmazkodó gyerek írásában pozitív jegyként láthatók az arányos szó- és sorközök, a pozitív kötővonalak, az egyenletes írásnyomaték (6.a minta – hatodikos kislány írása).

Ebben a korban azonban – főleg a fiúk írásában – megjelennek a nyugtalanság, szorongás, feszültség jegyei, melyek sűrű, feketének tűnő, zsúfolt írásban érhetőek tetten. Rengeteg látszólagos kapcsolódás van a betűk között; sok a szúrós, kemény vonal; horpadtak az oválok; nagyon erős, de hullámzó az írásnyomás; a konfliktusgerjesztő viselkedést az összegabalyodó sorok mutatják. Sokszor jelenik meg irreális vezetési igény, főleg olyan fiúknál, akik mindennél jobban szeretnék magukra irányítani a figyelmet, még akkor is, ha szellemileg nem képesek a vezérségre (6.b minta – hatodikos fiú írása).

Hetedik osztály

hetedik osztályosok pszichológiai jellemzői:

Ebben a korban (általában 13 évesen) a serdülőkori változások egyre inkább módosítják a személyiséget és így az írást is. Előtérbe kerülnek a tudattalan szimbólumok, erősödik az önkifejezés, ugyanakkor feltűnő lehet a világtól való elfordulás, a rejtőzködés is.

„A gyors növekedés miatt a serdülőkorú fiatal addig harmonikus mozgása összerendezetlen lesz, s megváltozik a tükörben rá visszatekintő kép is. A gyermekkorban megszilárdult énkép széttöredezik, s ott marad a kérdés, »Ki vagyok én?«. A nemi éréssel együtt jár a párkapcsolati kísérletezés, ez pedig a kortárscsoportokban konfliktusokat okozhat. A kudarctűrő képesség is csökken, ezért az indulati kitörések gyakorivá válnak. A lelki instabilitás, a testi változások, a környezeti visszajelzések gyakran negatív előjele szorongást, depresszív hangulatot okozhat. A fiatalnak választ kell találni a »Ki vagyok én?« kérdésére; új énképet kell kialakítania önmaga és mások számára is, s ezért megkezdődnek a kísérletezések. A serdülő »originalitásra« törekszik, s mivel eredeti akar lenni, tagadni kezdi az addig megszokottat: vagyis a szülői példát, ezért aztán folyamatosan lázong. Összességében ezek a lelki folyamatok az értékbizonytalanság állapotát tükrözik. A serdülés viharos évei nem cél nélküliek. Új énképnek, én-identitásnak, »énideálnak« kell kialakulnia, s mindez nem jár konfliktusok nélkül. A fiatalnak új modelleket kell találnia, újra ki kell vívnia helyét a különböző csoportokban, meg kell tanulnia a párkapcsolat kialakítását és fenntartását, s pályát, pályairányt kell választania. Mindez csak akkor lehet eredményes, ha sikerül integrálnia a múltat, jelent és jövőt; így lesz képes megtalálni és kivívni a társadalomban felnőtt helyét” (Izsó 2008).

Fentiek miatt ennek a korosztálynak a legváltozatosabb az írása, hiszen ahány gyerek, annyiféle érési fok, érési szint. Van, aki nagyon hamar átvészeli ezt a korszakot, mint a 7.a mintát jegyző kislány írásában látható: rendezett, áttekinthető, tiszta, világos íráskép szép o és a betűkkel, sztenderdkövető, de már kissé egyéniesedő jelleggel.

A lányok írásában a fészekforma, a gömbölyűség dominál a nővé formálódás, az alkalmazkodás és a befogadás jeleként. Gyakran dől jobbra az írásuk, szociábilisabbak, érzelmeik vezetik őket. Megnövekszenek az ovál betűk, jelezve, hogy megnő az önbizalmuk. Készségesek, udvariasak, együttműködőek, különösen komoly, felelősséget kívánó feladatoknál. Egész személyiségük nőiessé válik; boldogan foglalkoznak kisgyerekekkel, érdeklődéssel fordulnak a humán területek felé. Szeretik a mozit, a zenét, a festészetet, szívesen foglalkoznak kézművességgel, de boldogan csatlakoznak táncklubokhoz, színjátszókörökhöz is. Jellemzően a sztárok csillogó világa vonzza őket, és szívesen olvasnak szerelemről, párkapcsolatokról szóló romantikus könyveket. Sokat foglalkoznak a külsejükkel. Jellemzően törekszenek a szép külalakra, az esztétikumra, ezért írásuk is megtelik szépnek szánt írásjelekkel. Sokszor szív alakú ékezeteket, kis pontokat tesznek ki írásjelnek; kedvelik a színes tollakat, ceruzákat, írásaik emlékkönyvekre emlékeztetnek. Nincsenek olyan erős belső feszültségeik, mint a fiúknak, hiszen könnyen „szerelmesek” lesznek, így a pozitív érzelmi állapot gyakoribb a körükben. Igaz, érzelmi hullámzások is előfordulhatnak, de ezek hamar lecsengenek; könnyen fordulnak másfelé. Nagyon fontos számukra a külvilág visszajelzése, emiatt az m és n betűik nyitottabbá válnak. Mivel a jó képességű lányok céltudatosak, magabiztosak, ováljaik is kerekek, gömbölyűek, és a racionalitás álló írásban is jelentkezhet (7.a minta).

A fiúk írásában a felső zóna többségében megnyúlik, az írás vertikálisan hangsúlyossá válik, és kissé balra dől az értelemvezéreltség következtében. Rengeteg a tördelt, szakadozott, csomós betű, az ingadozó méret és irány. Sok a helyesírási és formázási tévesztés, javítás. Előfordul, hogy a folyóírást nyomtatott betűvel váltogatják, ami nagyon is beszédes jele a személyiség hiperváltozásainak. Látszólagos a kötődés, valójában kényszerkötések láthatóak. Még a jó szellemi képességű fiúgyermek írása is zaklatott, ellentmondásos. Számukra nem fontos az írás esztétikuma, mint a lányoknál, inkább a lényegre törő beállítódás jellemző (7.b minta).

A hetedikes korú diszlexiás-diszgráfiás tanuló írása még csúnyább, még rendetlenebb, mint korábban volt. Rengeteg hibával írnak, helyesírásilag és betűszinten is. A belső feszültségről a rendszertelenül változó, de erős nyomaték árulkodik hullámzó sorvezetéssel. Szögesdrótszerű fel-le csapódó vonalvezetést látni, gördülékenységnek, rugalmasságnak nyoma sincs. Az írás egy sündisznóra hasonlít, maximális énvédelemmel, de rosszul elfojtott agresszióval. Betűszinten jellemző a betűelemek elhagyása, csonkolása. A szavakban változik a méret, egyik betű kisebb-nagyobb a másiknál. Sok a tévesztés, a ráírás, a firkálás. Igen gyenge kontrolltevékenység működik; a gyerek küszködik az írással, emiatt szeretne minél hamarabb túllenni rajta. A diszlexiás-diszgráfiás diákok számára óriási megkönnyebbülés, ezért megengedhető, hogy fogalmazásaikat Wordben készítsék el. Megszabadulva a „szépírás” számukra nyomasztó kötelezettségétől, felszínre kerülhet a kreativitásuk, ötletességük, fogalmazóképességük. Ahogy lazul az „írásfegyelem”, úgy nyílik meg a számukra az írásbeli közlésben rejlő pozitív lehetőség. Számtalan „diszes” diákom kapott így mankót, és szemmel láthatóan javult a teljesítménye (7.c minta – hetedikes diszlexiás fiú írása).

Nyolcadik osztály

Elérkeztünk a 8. évfolyamba járók, általában 14 évesek írásának elemzéséhez. De előbb, mint fentebb, ennek az életkornak is ismerkedjünk meg a pszichológiájával.

„A jobbára 14 éves korosztályra jellemző, hogy érzékelési folyamatai már a felnőttével azonos szinten működnek, de az egyéni fejlődés ütemében nagy eltérések lehetnek. Észlelésére nagy befolyást gyakorol az érdeklődése. A serdülő introvertálódik – függetlenül attól, korábban milyen személyiségtípusba tartozott –, azaz állandóan figyeli saját belső változásait, tulajdonságait, ami önismeretének és önértékelésének fejlődését segíti elő.

Képes a felbontásra, struktúrába szervezésre, hipotézisek felállítására. Ebben a korban alakul ki a kritikai gondolkodás; fejlett kritikai készséget mutat: sokat vitatkozik, érvel, és gyakran szembeszáll mások nézeteivel. Erkölcsi fejlődését a szubjektivitás jellemzi, hangsúlyt kapnak a saját énjéhez kapcsolódó értékek és az önmagukhoz viszonyított minősítések, értékelések. A serdülőkorhoz köthető a harmadik miért-korszak, melyben egyrészt önismereti érzékenysége miatt önmagára vonatkozó miérteket (milyennek látják a többiek?), másrészt a világ nagy dolgai, összefüggései után érdeklődő filozofikus tartalmú miérteket fogalmaz meg környezete felé.

A kortárskapcsolatok még fontosabbá válnak, ezzel egy időben a serdülő érzelmileg leválik a szülőről, és egyes esetekben hosszabb-rövidebb ideig akár minden érzelmet megvonhat tőlük. Elutasítja a család által közvetített értékrendet, helyette más értékeket, ideálokat keres, melynek hátterében egyfajta szerepkísérletezés áll. Harcol az önállóságáért, a függetlenségéért, küzd a szülői utasítások, tilalmak ellen” (József 2011).

Kortárs közösségében is keresi a helyét. Ha megleli a neki megfelelő szerepet, megnyugszik, és következetesen hozza ezt a formát. Jellemzően a lányok ekkorra már higgadtabb, nyugodtabb személyiségek, mivel szociálisan és érzelmileg is érettebbek a fiúknál. Írásukban is ez a fajta érettség látszik. A jó szellemi képességű lányok akár évekkel idősebb korra jellemző írásformát használnak, szemmel láthatóan érettebb, kiforrottabb az írásképük (8.a–b minta).

A képen jól látható, hogy döbbenetesen hasonlít a két kislány írása. Egyformán gördülékeny, rugalmas, dinamikus. A sztenderdnél kisebb az írás mérete: ez egyfajta szerénységre és visszafogottságra utal. Az írás dinamizmusa, jó tagolása, áttekinthetősége lényegre figyelő, koncentrált személyiséget jelez. Tempós, határozott, céltudatos előrehaladást mutatnak a sorok, ami ebben az életkorban az érettség jele. Külön figyelmet érdemelnek az erős felső zónás hurkok, melyek a kiváló szellemi képességet mutatják.

Ugyanakkor a fiúk írása határozott eltéréseket mutat (8.c–d minta).

A felső minta kifejezetten nyugodt, kiegyensúlyozott írót mutat, akinek gömbölyded, kerek, gördülékeny írása harmóniát sugároz. Ezzel szemben az alsó minta írója nyugtalan, feszült, szorongó. Jellemző a betűformálásra a horpadás, szűkülés, a csomósodás, ráírás vagy a kétszeri kezdés, a lecsapó alsó szárak szikár keménysége, szűk hurokképzése. A felső hurkok határozottan jó szellemi képességeket mutatnak, de az írás nyugtalansága érzelmi viharokra utal. Ez persze hatással van a teljesítményre is, így ez a fiú belső szorongásai, a kudarctól való elfojtott félelmei miatt nem tudja még kibontakoztatni képességeit. Kritikussága céltalan vagdalkozás, mert nincs mögötte egységes gondolkodás, ideológia, tényszerűség, illetve az ovál betűk nyomasztó torzulása önértékelésének és önbizalmának visszamaradottságát mutatja. Ezt a belső diszharmóniát kéne a pedagógusnak, szülőnek megfelelő reagálóképességgel, empátiával feloldani, csitítani, és továbblendíteni bátorítással, biztatással; megfelelő, felelősséggel járó feladatok adásával.


Felhasznált irodalom
Az érzelmi intelligencia és az érett személyiség esete – Asszertivitás (2017): https://lelkikoto.blog.hu/2017/04/30/az_erzelmi_intelligencia_es_az_erett_szemelyiseg_esete_asszertivitas
Bojti Andrea (2014): A kisiskoláskor pszichológiája. https://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek/20585/a_kisiskolaskor_pszichologiaja
Fazekasné Visnyei Irma (2005): Pedagógiai grafológia 2. Komló: Regionális Grafológusképző és Szakértő Központ Bt.
Izsó Ildikó (2008): Az a BIZONYOS életkor... Életkori jellemzők 13–18 éves korban. https://www.koloknet.hu/csalad/eletszakaszok/kamasz/eletkori-jellemzok-13-18-eves-korban
József István (2011): Fejlődéspszichológia.http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/index.html
Lelki változások a kamaszkorban. A kamaszkori lelki változások hatása a kamasz és családja életére. http://www.lelkititkaink.hu/lelkivaltozasok_kamaszkorban.html
Mérei Ferenc et al. (1990): A nevelés pszichológiai alapjai I–II. Szöveggyűjtemény. Budapest: Tankönyvkiadó.
Polgár Petra Ibolya – Pohárnok Melinda (2017): Szégyen és büszkeség-párbeszédek vizsgálata az érzelmi tartalom mentén. Impulzus – Szegedi Pszichológiai Tanulmányok, 4. évf., 1. sz. http://arts.u-szeged.hu/pszichologiai-intezet/impulzus/archivum/2017-november/szegyen-buszkeseg
Szabó Szilvia (2014): Írni tudni kell! http://www.azirastukreben.hu/irni-tudni-kell
Szigetfalvi Mariann: Pedagógiai grafológia. egylepesegyutt.blogspot.hu/2011/04/pedagogiai-grafologia.html (2018. 08. 27.)
Völgyi Péterné (2006): A grafológia alkalmazása a pedagógiában. https://osztalyfonok.hu/208/