Keresett publikáció


Gyermekrajz elemzés I.

8-9 éves korig a gyermek számára két fontos tevékenységnek van „projektív jelentősége”, ezek a játék és a rajz. Mindkettő örömforrás számára, teljes egészében beleéli magát, s mindkettő kitűnő eszköz a problémák, konfliktusok, életélmények, félelmek, örömök, vágyak kivetítésére, levezetésére, a feszültség csökkentésére. Daniel Widlöcher francia terapeuta már első kiadású munkájában (1965) felhívta a figyelmet arra, hogy a gyermekrajz vizsgálat nemcsak a gyermekpszichoterápiában játszik igen jelentős szerepet, de egyre kiterjedtebb és fontosabb lesz pedagógiai felhasználása az óvodában és az iskolában is. A rajztevékenység az írást megelőző grafikai tevékenység, a felnőttek kézmozdulatának utánzása attól az életkortól kezdve, amikor megérti a gyerek, hogy sok apró vonalhalmaz egymásutánja alkalmas a gondolatok közlésére. A gyerekrajz – spontán kifejeződés, célzottan is előidézhető, a gyermek különböző fejlettségi szintjeire következtethetünk belőle. A gyermekrajz üzenet, verbális üzenete maga a téma, non-verbális üzenete a kidolgozás módja, technikája, kompozíciója. Azért lehet a gyermekrajzokat grafológiai módszerekkel is elemezni, mert a gyermekrajz képi nyelven megírt beszéd, amelyet az ábrázolás alapfunkciója, a közlés igénye hoz létre. 

A gyermekrajzok különböző fejlődési szakaszokon mennek át. Ahogy a kisember testileg, lelkileg fejlődik, úgy fejlődik vele a rajza is. Ezért a különböző korú gyermekek rajzolási szintje is más, bár előfordulhat, hogy néhányan megelőzik korukat a rajzfejlődés tekintetében.              

4-5 éves kortól megjelennek és egyre fontosabb szerepet töltenek be a kompozíciók, az egy rajzi egységbe foglalt mondandók. A kivetített ábrák nem a valóságot mutatják, a tényleges és a gyermek képzelete összemosódik. Általános sajátosság a szubjektív méretarány. 5-10 év körül igény támad a gyermekben, hogy igyekezzen kitölteni az egész rajzfelületet. Ekkor a rajzok már főleg a belső fantáziaképek kifejeződései. A kicsik számára igen fontos részlet van csak kiszínezve vagy harsánnyá téve.

6 éves kortól egyre inkább a realitás foglalkoztatja már az apróságokat. A világ megismerése és a test felépítése tükröződik a rajzokon. Lányoknál 6-8 éves kortól megjelenik az ideál, királynő formájában, mint a nőiesség megtestesítője, ill. legkedveltebb témáik leginkább a baba, a ház, a virágok és az állatok. 

A valóságnak megfelelő arányok, színek, csak 7 éves kor körül jelennek meg. Ekkor lép fel az igény, hogy utánozzák a valóságot a rajzokon. Formai elemeket figyelembe véve a kép betöltöttsége utal az érzelmi háttérre. A tág terek kedvelése derűs, nyitott, odaforduló emberre vall. De ha sok az üres felület, az részben légúti problémákat is mutat, másrészt a túl sok én-idegen területet, a változást és bizonytalanságokat maga körül. Kíra összefüggéseket keres a körülötte lévő világban, igyekszik megérteni a történések okait, és következményeit, szintetikus gondolkodás jellemzi. Az asszimetrikus rajz impulzivitást jelent. A külsőségek, az idealizált fantáziák fontosak számára. Bár érzékeny kislány, túlzott sebezhetőség és sérülékenység nem jellemző rá. Tudja, hogy a környezeti hatások ellenére az anyától kapott szeretet kárpótolja és védi is egyben. A feszültségek levezetése nem látványos részéről, csillapodni látszik. Azonban az időnkénti harag-érzet bizonyos formákban megjelenik, amit a vágyai teljesítésének sikertelensége hoz létre, és célszemély ellen irányul. A vitális gyerekeknél, így Kíránál is a figurák, nap, virágok nevetősek – a száj felfelé húzott.                           A vidámság, a nevető emberalak, az ujjongó mozdulatok alapvetően pozitív életérzést közvetítenek. Vidám kedélyállapotú, optimista kislány, amit a harsány színek is jól szimbolizálnak. Alapvetően belső kontrollos, „vezéregyéniség” jellemmel rendelkezik. Van úgy, hogy nehéz szót fogadnia, átlépi a megengedett határokat. Ilyen alkalmakkor nehezen kezelhető a viselkedése.

Fontos kifejező eszköz a gyermek számára a vonal. Mivel az alakokat a kislány vonalra rajzolta, alapvetően fontos számára a biztonság. Szorongásról, gátlásokról, bizonyos félelmekről is árulkodik a rajz. Van valami körülötte, amivel nem szeretne szembesülni. Érzékenység jellemzi Kírát, úgy lehet megközelíteni, ha „behajolunk előtte” és megkapja a kellő tiszteletet és elismerést. Zárkózott kislány, akiből „harapófogóval kell kihúzni” hogy elmondja a problémáit. Időnként az indulatok levezetésére a füllentést választja.

A virág a szeretet jele, és mivel középen helyezkedik el, mindkét szülő fontos számára. Nem feltétlenül példakép az apa, de megpróbál segíteni neki, oda áll mellé támogatni. Elsősorban az apjától várja a szeretetet, hiányérzet az ő oldaláról mutatkozik. Szeretne megfelelni számára, de elfoglalt, kevés, amit kap belőle a kislány.

A felhő a természeti népeknél termékenységszimbólum. Félelmekre utal, mert elfogják a napot. Későbbi kultúrákban takarást, elleplezést jelképez, továbbá a körülötte lévő problémák észlelését és tudatosítását. 

A harang jelentése az álomfejtésben: hír, mely rémülettel tölt el, de csak vaklárma.  Transzcendens szimbólum, a rontás elleni védelem eszköze. A középkor óta elterjedt harang mozgása jelképezi a szélsőséget, a jó és a rossz, a halál és a halhatatlanság közti ellentétet.

A harang zúgása hívás, vagy veszélyjelzés.

EMBERALAK

Normális, egészséges gyermekek ált. egyenes, függőleges állású, „aktív” testtartású alakot rajzolnak, ez Kíra rajzán is jól látszik. 

A német rajzirodalomban az emberalak felöltöztetettségét 7 éves korban iskolaérettségi kritériumként kezelik. (Gmelin, 1978) A ruhátlanság, ill. a felöltözés a szociális viszonyulás mérőeszköze. A felöltöztetés fokozatai érési folyamatot tükröznek. 

A pálcikaembert, illetve üres emberalakot érzelmi, ill. szociális hiányként értékelik. Ez csak részben jelenik meg a rajzon, így pozitív jegyek kompenzálják a hiányokat.

Amikor a gyermek az emberalakokat pálcikaemberként rajzolja, akkor a regresszióra, mint stressz esetén preferált elhárító mechanizmusra gondolhatunk. Általános negatív jelzések az arctalanság, az elfordulás, valamint a negatív érzelmeket (düh, szomorúság, elutasítás stb.) kifejező arckifejezés. Ezek egyike sem található a rajzon, ami abszolút pozitívum!  A gyengén vagy bizonytalanul megrajzolt lábak alacsony önbizalomra, bizonytalanságra utalnak.

A családi közösségben tapasztalja meg a gyermek a védettséget, gondoskodást, szeretetet vagy védtelenséget, elhanyagoltságot, kitaszítottságot. Kívánságainak teljesítését, vagy megtagadását, a kényeztetést és szigort, a korlátozó hatalmat és a törődésmentes szabadságot.

A hátrányosabb helyzetű, nem teljes családban élő gyerekek (szülők, nagyszülők, testvér) életében a legfontosabb feladat a személyiség mentális és pszichés normalitásánaka helyreállítása és a kiszolgáltatottság érzésének a minimalizálása. Az óvodában mindezek a gyerekek szerepjátékaiban mutatkoznak meg, rajzaikban tárulnak az óvónő elé, és ha valamit nem tud feldolgozni, azt rajzain is jelzi. A kicsik legtöbbször otthon csak részben tudják levezetni a feszültségeket. Az óvoda viszont alkalmas közeg a gyerekek számára, hogy az indulataikat, feszültségeiket kiadják magukból, legtöbbször a rajzaikban is tükröződik, mit élnek át, hogyan gondolkodnak. Az iskolaérettségnek meghatározó szerepe van a gyermek további életében. Az írás és az olvasás elsajátításának és alkalmazásának bonyolult élettani, pszichológiai és szociális feltételrendszere van.

Az iskolaérettség kritériumai:

  • testi alkalmasság
  • szándékos és tartós figyelemre való képesség
  • feladattudat és kötelességérzet
  • akarat és önfegyelem megfelelő szintje
  • beilleszkedési alkalmasság
  • tudásvágy fokozódása
  • bizonyos fokú monotóniatűrés
  • 10-15 percig tartó aktív figyelem
  • analizáló és szintetizáló képesség
  • fejlett beszédkészség

 

 „Mi, felnőttek hajlamosak vagyunk arra, hogy a racionalitást szem előtt tartva terelgetjük gyerekeinket. Figyeljünk arra, hogy az alkotás folyamán ne kössük meg a fantáziájukat, hadd rajzoljanak piros lovat, kék csigát, lila fát! Fektessünk hangsúlyt a pozitív megerősítésre, dicsérjük a gyereket, ha alkot, beszélgessünk vele a képről! A lényeg az, hogy locsolgassuk a kicsi önbizalmát sok-sok dicsérettel...

 

                                                                                                    Sok szeretettel:

 

                                                                                             Hajdaráné Kárpáti Zsuzsa