Keresett publikáció
Egy elsős naplójából
Kedves naplóm!
Amikor elmondtam a főnökömnek, hogy milyen iskolába fogok járni, úgy nézett rám, mint akinek ’elmentek hazulról’. Aztán amikor visszanyerte a lélekjelenlétét, ideadta az írását, hogy majd elemezzem, ha már tudok valamit. Grátisz. Hogy bebizonyítsam neki, ez tudomány! Na puff neki!
Első gondolatom az volt, hogy egy frászt! Majd fizetni fogsz papuskám, ha már megtanultam (saját költségen), úgysem emelted a fizetésem négy éve. A második meg az, hogy miért is ne? Hadd pukkadjon, hogy milyen dolgokat írok le róla (amiket persze grafológia nélkül is tudok, hihihi…), persze közben sűrűn figyeltem a határidőnaplójában a bejegyzéseket…
Na ha láttad volna azt, kedves naplóm, milyen árgus szemekkel figyelt az első órák után… Egyébként meg azértis bebizonyítom neki…hogy mit is? Na majd ezt tanulom meg a grafológusiskolában!
Minden oké. Jelentkezési lap, fényképek, okmánybélyeg, önéletrajz .
Jézusmária! Nem vagyok normális! Hát ezeknek odaadtam magam! Hát már most tudják, milyen vagyok!!!! Na de most már mindegy.
A csoporttársaim tetszenek. Egy kicsit azért zavart, hogy a jelentkezési lapom meg az önéletrajzom öten bámulták…persze lopva. Az már egy kicsit jobban, ahogyan utána összenéztek. De jöttök ti még az én nagyítóm alá!
Úgy látszik, ez itt ragályos, mert én is merőn bámultam a büfés kézírását, amikor a 120 forintos parizeres zsemléről kiállította a blokkot. A barátnőm szerint ennek kizárólag a sóherségem az oka, és inkább a saját írásomat nézegetném gyakrabban…A fene tudja.
Kicsit izgulok, Mi lesz?
Egyelőre izomlázam van a hat és fél kiló pszichológiakönyvtől, és a két kiló grafojegyzettől, de amikor azt a szuperfej írásszakértőt meglátom, nagymértékben megnő az adrenlinszintem. Remélem, ez még fokozódni fog. Mármint a tudásszomj az írásszakértés iránt.
Na szóval elsős leszek, illetve már vagyok, és ez nem is rossz állapot.
„Csak katonásan, tökösen”- ahogy McMurphy mondja a Kakukkfészekben. És milyen igaza van. Bár azért én így alakítanám: „Csak grafósan, ügyesen!”