Betűszimbolika a-z-ig
Az „a” az egyik legteljesebb Én-kép betűnk. Megtudhatjuk belőle, hogy írója milyennek és mekkorának érzi magát, elsősorban a munka területén. Megmutatja az írót, mint gyakorlati embert, elárulja a munkához való viszonyát. Egészséges személyiségű, jó közérzetű ember általában kerek, horpadásmentes "a" betűket ír. A szűk, összenyomott "a" betű a szorongatottság, a szorongás jele.
A „b” a szerzés, a bekebelezés, a birtoklás betűje. Következtethetünk belőle írójának az anyagi javakhoz való viszonyára, a megszerzés módjára, néha még táplálkozással kapcsolatos szokásaira is.
A „c” a család betűje, egyben félovál is, tehát az Én-kép fele. Humorérzékre utaló jelet is találhatunk benne, amennyiben írója megduplázza a betű ívének felső részét.
A „d” a család, valamint a szellemi kihívások betűje. A családon belül az apa-anya viszonyába nyújt bepillantást. Megmutatja, hogy írója kedveli-e a szellemi kihívásokat, rendelkezik-e ezen a területen az átlagosnál több szellemi élménnyel.
Az „e” szellemi önértékelésünk betűje. Azt mutatja meg, hogy írója tisztában van-e szellemi értékeivel, nem becsüli-e túl, vagy éppen alul önmagát ezen a területen. A nárcizmusra utaló jeleket is ebben a betűben találhatjuk meg.
Az „f” az érzelmek betűje, amely mindkét nemnél a férfiszerepet jelzi. A férfiaknál a férfiasságot, a nőknél az ehhez való viszonyt mutatja.
A „g” a szexualitás betűje. Megmutatja írójának vágyait, törekvéseit, élménykészségét. Azt mondják, minél kisebb hurkot rajzolunk ebben a betűben, annál kisebb az igényünk ezen a területen, bár e betű jelentése rendkívül összetett.
A „gy” a párkapcsolat vizsgálati helye, ahol a "g" az író személy maga; az "y" pedig a párja, partnere. E két betű egymáshoz viszonyított nagysága, távolsága, valamint kötöttségük, vagy éppen kötetlenségük árulja el a kapcsolat minőségét.
A „h” betű a házat, az otthont, a családi tűzhelyet, a tűzhely körül ülőket szimbolizálja.
Az „i” a legteljesebb Én, az író személy "érték mértéke", azaz a személy önértékelését mutatja meg.
A „j” az író anyagi javakhoz való hozzáállását jelzi, valamint megmutatja, hogy az illető mennyire tudja megvalósítani vágyait.
A „k” a munka, a kreativitás, és a kivitelezés betűje. Megmutatja, hogy írója a munkavégzés terén a tervező, vagy inkább a kivitelező típushoz tartozik-e.
Az „l” az ismeretek, a tudás betûje, amely szellemiségünket, ismereteinket jelöli. Megmutatja, hogy van-e igényünk az ismeretek megszerzésére, és van-e élményünk a szellemi szféra területén. Jelzi ismereteink szélességét, mélységét, biztonságát. Pedagógus betûnek is nevezik, mert jelzéseket ad arról, hogy írója képes-e tudását másoknak átadni. Utal arra is, hogy a megszerzett tudást a személy hogyan tudja a hétköznapokban alkalmazni, kamatoztatni.
Az „ly” a szellemi harmónia betûje. A gy–hez hasonlóan az ly is társas kapcsolatra utaló kettős betû. Ez utóbbi azonban a partnerek szellemi kapcsolatát jelzi. Az „l” mindig az író személyt, az „y” a partnert szimbolizálja. A szülők kapcsolatának betűje, illetve a duktor animus-anima kapcsolata is.
Az „m” és az „n” a társasági kapcsolatok, a szociabilitás betûi. Abból, hogy írója árkádosan, vagy füzéresen írja, következtethetünk a közösség felé való nyitottságára, vagy az ettõl való elzárkózására. A három törzsvonal az én-te-õk viszony szimbóluma. A törzsvonalak egymástól való távolsága egyenesen arányos azzal a távolsággal, - vagy közelséggel -melyet partnerünk, illetve a közösség iránt érzünk.
Az „o” az „a” mellett a második Én-kép betûnk. A teljességet, a mások számára érzékelhetõ Én-t jelképezi. Az önértékelés betûje, melyben a jó közérzet is tükrözõdik. Harmónia-érzés esetén telt, pszichés sérülések elõfordulásakor viszont formátlan, törött, horpadt vagy szöges lehet.
A „p” a nõiesség betûje. Férfiaknál az ehhez való viszonyt, nõknél saját nemük elfogadását jelzi.
Az „r” a karrier, az egyensúly, a siker betûje. Megmutatja írójának karrier utáni vágyát, esetleg ennek hiányát.
Az „s” a szerzés betûje, mely az anyagi javak megszerzése terén kialakított szokásait árulja el író személynek.
Az „sz” a munkatársi kapcsolat betûje. Az író (s) munkatársához (z) fûzõdõ munkakapcsolatára enged következtetni. Megmutatja, hogy hatékonyan tudnak-e egymással dolgozni, vagy mindketten a saját útjukat járják. Utal arra is, hogy kapcsolatukban melyikük a domináns fél.
A „t” betû áthúzása a vezetést, a vezetettséget, a dominanciaigényt, az akaraterõt szimbolizálja.
A „z” a harmónia betûje. Megmutatja írójának harmónia utáni igényét, valamint azt, hogy képes-e ezt megteremteni önmaga és a külvilág között.