Keresett publikáció
’Ilyen volt, ilyen lett’
Ki ne ismerné a reklámvilág e döbbenetesen primitív csalijának szlogenjét? Ezt a csúnya játékot az idővel, az emberrel, naivitással, hiszékenységgel, hiúsággal.
Szerencsére a grafológia az a tudomány, ahol a kronológiával nem lehet ilyen egyszerűen elbánni. A mi vizsgálatainkhoz tartozó emberek először ilyenek, s csak később, a maguk idejében lesznek olyanok…valamilyenek.
.„Siker-pénz- csillogás…” halljuk a „Lárpurlár”- slágerben, mely szavakhoz legtöbbször a tehetség, a sztárság asszociálódik a köznapi ember fejében. Na de nem a grafológuséban. Erről csak egy aforizma:
„Méghogy zseni?! 37 éve naponta 12 órát gyakorolok, és azt mondják rám, hogy zseni vagyok?”- szólt szarkasztikusan az őt csodálóknak Sarasat spanyol hegedűművész.
Hát igen: a nagy művész 1% tehetség és 99 % gyakorlás.
Persze, nem tennék egyenlőségjelet a tehetséges emberek művésszé válása és feltétlen sikere között. Számos egzisztenciális - kulturális-történeti oka lehet annak, ha valaki öröklött tehetségét társadalmilag elismert, a saját elit szintjén kiemelkedően dotált és kitüntetett, ún. sikeres emberként élheti meg. Ugyanakkor azt is elismerhetjük, hogy az egy-egy területen tehetségesnek bizonyuló emberek nem mindig választják a tehetségük tartományába tartozó hivatást, hanem egy más foglalkozás mellett megtartják üdítő-kiegyensúlyozó hobbinak. A tehetséges ember nem lesz mindig megszállott, nem mindig tehetsége foglya.
Ugyanakkor a tehetség sem feltétlenül egyvágányú, mint jelen esetben muzsikusunk, hanem igen nagy halmaz is lehet: pl. a több művészeti-tudományos területen egyaránt otthonosan mozgó vagy ezek különböző válfajaiban egyaránt nagyot alkotó emberek, a polihisztorok.
A válogatás szerencsére nagyon könnyű.
Napi Bibliám az Egy csepp emberség című kötet, mely immár harmadik éve mutatja be a művészet, a vallás, a filozófia, a természet-és társadalomtudományok, a sport kiválóságait, akiknek tehetségét a társadalom nyíltszíni tapssal jutalmazza, vagyis az emberek szemében sikeresek. Több száz tehetség, több száz siker története ez a kiadvány.
Választott duktorom nem található e kötetetekben, pedig megérdemelné. Hogy miért nem csillog a rivaldafényben, miért nem mondható gazdagnak, miért nem vele foglalkozik olcsó sztárocskák, hirtelen „zseniális művésznek”kikiáltott tehetségek helyett a média paprazzihada, arról is írása mesél.
Film-és televíziós rendező, pedagógus, karikaturista, filmesztéta. Már a felsorolásból kiderül, hogy a szellem embere, akinek megfelelő mentális muníció jutott a hozzá párosuló érzelmi-szociális és praktikus intelligencia mellé.
Az ő írásain és szellemi termékein keresztül mini életútkövetésre vállalkoztam. Milyen volt, milyen lett ez az ember.
Nehéz a dolgom, mert már egész fiatal korában kijelölte magának ezt a pályát, melyet következetesen, de nagyon sok kudarccal, buktatóval, szenvedéssel, és igen ritka pillanatokban elismeréssel élt meg.
Tehát: egy valódi” Ilyen volt-ilyen lett”- játékra hívom grafológustársaimat. Egy őszinte, objektív utazásra egy őszinte, tehetséges ember életútjának megismerésére.
Először saját (több életkorszakból válogatott) írásmintája látható, majd a siker egyik állomása, a díjnyertes karikatúra következik. Külön figyelmet és elemzést érdemelnek a rajzok (rajzanalízissel foglalkozóknak külön ajánlom!)
Nagyon fontosnak tartottam családja tagjainak írásmintáit; vajon előrevetítik-e a tehetséges ember karaktervonásait, illetve öröklődtek-e a kreativitás, a szellemi fölény és a humor jelei?
Az írásokat tekintve, igen a válasz! Az édesapa magas szintű intellektusa egyértelműen hasonlóságot mutat duktorunkkal. Fiának kissé különc, ám rendkívüli szellemi tehetségről árulkodó írása a mentális folytatást detektálja, míg az unoka egyértelműen örökölte a nagyapa szenzációs humorát, különleges látásmódját, grafikai –ábrázoló művészete tehetségét.
Azt gondolom, izgalmas vállalkozás egy olyan ember életkörét feltárni, akiről, írása alapján biztosan tudni, hogy nem igényli a hangos sikert, nem kíván sztár lenni, sőt szerénysége miatt el is utasítja a hangos ünneplést.
Olyan emberrel van dolgunk, aki számára az alkotás puszta öröme és az intellektuális alkotásvágyból fakadó produktumok bőven kielégítik a „siker” fogalmát, még ha az nem a média és a sztárság színterén manifesztálódik is.
Irigylem ezt a családot: tehetségük, szellemi fölényük olyan derűs optimizmussal és bölcs gondolkodással párosul, mely nem szorul a világ megerősítésére. Az ilyen embereket –akiket grafológiaórán belső kontrollos embernek szoktunk titulálni- nemcsak követni, hanem tanítani is kéne! Nemcsak életvezetési tréningeken, hanem saját magunknak is!
Somhegyi Béla gyerekkori írása
Somhegyi Béla írása
nagyapa írása
Karikatúrák
